Aurelius Augustine - teológus, filozófus, felvilágosító. Jelentősen hozzájárult a középkori filozófia és kultúra kialakulásához. Szent Ágoston munkája a keresztény egyház skizmusának időszakához kapcsolódik, amely az ortodox és a katolikus. Aurelius Augustine emlékét a nyugati és a keleti kereszténység képviselői ugyanúgy ünneplik.
Aurelius Augustine életrajza
A teológus és filozófus Aurelius Augustine 354-ben született egy tartományi tisztviselő családjában. A filozófus anyja - a vallásos keresztény Monica - nagy hatással volt rá. Apja apja bálványimádást tanúsított. Aurelius szülőhelye Tagast kicsi afrikai városa, amely a modern Algéria területén található. A családnak három gyermeke volt, de csak a leendő filozófus tanult. A tartományi tisztviselő nem rendelkezett hatalmas gazdagsággal, és ahhoz, hogy a gyermekek tanulási lehetőséget kapjanak, a szülőknek pénzt kellett kölcsönözniük.
Aurelius Avgut az otthoni nyelvtan és aritmetika kezdeti ismereteit tanulmányozta. Aztán Carthage-ban retorika tanfolyamon tanult. A retorikai iskolák elvégzése után Augustine továbbra is tanítja ezt a tanfolyamot Carthage-ban. A mélyen vallásos keresztény Monica ellenére maga Aurelius tétlen életet él, ám anyja utasításai segítettek visszatérni a helyes útra.
A Carthage-i életében Aurelius Cicero munkáit tanulmányozta, amelyek felkeltették a vágyát a filozófia iránt. Ebben az időszakban Augustine írja első filozófiai könyvét. A filozófus ez a munkája azonban nem érte el napjainkat. A keresztény tanítás első olvasata nem keltette fel a leendő filozófus érdeklődését. Augustine nem értett egyet a Szentírások primitív nyelvével és gondolkodásával, ezért a Biblia sajátos felfogására és értelmezésére váltott. 28 éves korában Aurelius elment Rómába, és a manichaean tanításának támogatója lett. A mániákusok spirituális vezetőjével való találkozás után Augustine visszautasította ezt a tanítást, és hajlandó szkepticizmust mutatni.
Augustine megváltoztatta vallási nézetét, miután találkozott Ambrose szerzetessel, aki meg tudta változtatni a fiatal tudós gondolatait és érdekeit, és rávetette őt a kereszténységre. 387-ben Aurelius megkeresztelkedett és megtérült a keresztény hitbe.
Szent Ágoston filozófiai doktrína
Különösen fontos a híres filozófus munkája. Filozófiai tanítása sokféle tényező hatására alakult ki. Óriási szerepet játszott Augustine tudós és teológus kialakulásában az, hogy elbűvölte a különböző vallási nézeteket. Számos művet írt, mind vallásos, mind világi filozófiai.
Aurelius filozófiája anyja, Monica befolyása alatt alakult ki, így tanítása a filozófia, a vallás és az isteni predestináció szintézise. A kereszténység elfogadása után Aurelius írásaiban sok negatív válasz volt a manichaeizmusról, a szkepticizmusról. Augustine filozófiai értekezést ír, amelyben kritizálja az akadémikusokat és ellenzi az eretnekeket.
A tudós filozófiája több elven alapszik. Beszélt az ész és a hit kölcsönhatásáról és azoknak az ember kialakulására gyakorolt hatásáról. Igazi teológusként Aurelius arról beszélt, hogy csak az ész és a hit kölcsönös befolyása vezetheti az embert Isten városába. Ugyanakkor minden hívõnek meg kell választania a saját útját. A tiszta ész iránti bizalom segíthet egyet, a külső hatalmon alapuló hit pedig másoknak is segíthet.
Ágoston filozófiájának másik alapelve az, hogy Isten nem abszolút személytelen szellemként, hanem személyként érzékelteti magát. Istennek ez a felfogása húzott vonalat az isteni predestináció és a sors között.
A filozófus leghíresebb munkáját az "Isten városáról" című traktátusnak tekintik, amelyben harminc könyv ismerteti Szent Ágoston vallási és filozófiai tanításainak alapelveit.
A munka elején Aurelius beszél a Római Birodalom bukásának okairól, miszerint a keresztény világot gonosz és bűnös megtévesztő képesség jellemzi, ezért a jövőben nem létezhet. Öt kötet ismerteti a keresztény és a pogány hit ellentmondásának tanát, míg a többi könyv a világi és a szellemi hatalom kapcsolatáról szól. Az egész világ, Augustine szerint, két részre oszlik: Isten városára és a Föld városára. Az elsőben az igazak, erkölcsi etikai normák alapján cselekszenek. Isteni parancsolatok szerint élnek. Egy másik világban olyan emberek élnek, akik a földi erkölcsre irányulnak, tehát rosszul élnek és maguk iránti szeretettel élnek. Aurelius Augustine ezt a világot a jó és a rossz közötti állandó küzdelemként írta le.
