Eduard Aleksandrovich Basurin egész élete elválaszthatatlanul kapcsolódik Donyeckhez. Donbassban nőtt fel és élt, míg ez a bányászati régió virágzó és boldog volt. És amikor lövöldözni kezdtek Ukrajna délkeleti részén, honfitársai ezrei mellett megvédte hazáját.
Gyermekkor és ifjúság
Eduard 1966-ban született Donyeckben. Olyan volt, mint a szovjet korszak sok fiúja: az iskolában tanult, és nagyon szeretett sportolni. A nyolcadik osztályban a fiú elhatározta, hogy katonai karrierjét szenteli. Példa egy idősebb testvérre - a kadétot a főváros Suvorov iskolájában tanulták, döntő szerepet játszott a fiatalember számára a jövőbeli út megválasztásában. Jézus Basurin 1987-ben végzett a Donyecki Katonai-Politikai Iskolában.
Szolgáltatás és munka
A következő tíz évben Edward a hadsereg szolgálatát szentelte. Az Urál városában, Kungurban tartották a légvédelmi csapatok részvételével.
1997-ben Basurin visszavonult a tartalékba és hazatért. Életrajzának következő szakasza nem volt könnyű. Edwardnak több tevékenységet kellett változtatnia családja támogatása érdekében. Az oktatás területén dolgozott, tanított az iskolai történelemben, földrajzban, testnevelésben. Aztán a tartalékos tiszt a bányába dolgozott, és öt évvel később a dandárt vezette. A következő munka egy benzinkút volt, majd Basurin úgy döntött, hogy megnyitja saját vállalkozását. Vezette a társaságot műanyag fóliák gyártására. A cég megtalálta a helyét a termékpiacon, és több mint öt éve létezik. Az üzlet új lépése egy vállalkozás létrehozása volt a PVC termékek gyártására.
Katonai konfliktus a Donbassban
Az önirányított Donyecki Köztársaság fennállásának első napjaitól kezdve Basurin volt az események központjában. Megérkezett Donyeck központi téren, beszélgetett a városlakókkal, elemezte, mi történik. Érezte, hogy részt vesz a történésben, ezért aktívan részt vett az eseményekben.
A krími tavasz után sok donyecki lakos azt hitte, hogy régiójuk hamarosan Oroszország részévé válik. Eduard Aleksandrovich közvetlenül részt vett a népszavazás előkészítésében és lebonyolításában, amelyen a régió lakosságának többsége szavazott erre a lehetőségre.
2014-ben Basurinnak ismét katonai egyenruhát kellett viselnie. A "Kalmius" hadsereg egységében parancsnokhelyettes lett. A "Kalmius" harcosai hűségesen esküdtek a donyecki földre, fegyverekkel a kezükben bizonyítaniuk kellett szülőföldjük iránti szeretetüket. Ugyanebben az évben Basurin részt vett katonai műveletekben, szakmai készségei és helyi felelőssége nagy szerepet játszott. A tiszt helyesen alkalmazta politikai munkájában szerzett tapasztalatait, és hamarosan kinevezték a DPR Védelmi Minisztériumának a személyzettel folytatott munkához való helyettes parancsnokává.
