A Szovjetunió összeomlását dokumentálták és hivatalosan 1991. december 8-án írták alá Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország vezetői. Ettől a pillanattól kezdve új szakasz kezdődött a 15 volt unió köztársasága életében, amelyek korábban a nagyhatalom részét képezték.
Billenési idő
1991 nehéz és döntő év volt a Szovjetunió történetében. A 80-as évek végét jelző Perestroika nem tudta megoldani a feladatokat. Az állam lakossága nem volt hajlandó élni a régi rendszer alatt, bár a közvélemény-kutatások szerint a Szovjetunió lakosságának többsége továbbra is az ország egységének fenntartása mellett állt. Abban az időben azonban nem volt lehetőség megváltoztatni a meglévő rendszert, miközben egyetlen energiát tartottak fenn.
1991. június 12. Jeltsin Oroszország elnökévé vált. És ugyanezen év augusztus 19-én éjjel egy tisztviselõk egy csoportja, amely G. Yanajev alelnökbõl, a KGB elnökébõl V. Kryuchkovból, D. Yazov védelmi miniszterbõl, V. Pavlov miniszterelnökbõl állt, megszervezte az Állami Vészhelyzeti Bizottságot (állami sürgõsségi bizottság). Az országban rendkívüli helyzetet vezettek be, felfüggesztették a demokratikus pártok és az elektronikus média tevékenységét. Volt egy úgynevezett puccs, amely véget vet a régi kormányzási rendszernek.
Ettől a pillanattól kezdve a nagyhatalom sorsát előre meghatározták. Nagyobb mértékben annak vezetője M. Gorbacsov, aki a augusztus eseményeivel találkozott a Foros-i házban. A hazai historiográfiában nincs világos képet arról, hogy a Szovjetunió első és utolsó elnökét erõszakkal tartották-e, vagy az önkéntes választása volt-e.
Rendszerválság háttér
A Szovjetunió mint nagyhatalom 1922-ben alakult. Eleinte szövetségi entitás volt, de idővel olyan állammá vált, amelynek hatalma kizárólag Moszkvában koncentrálódott. A republikánus hatóságok valójában végrehajtási utasításokat kapták Moszkvától. A természetes folyamat az volt, hogy elégedetlenségük ezzel a helyzettel kezdetben félénk, végül nyílt konfrontációvá vált. Az etnikai konfliktusok fellendülése történt a perestroika időszakában, például a grúziai események során. De akkor is a problémákat nem oldották meg, hanem még inkább befelé hajtották, a problémák megoldását „később” elhalasztották, az elégedetlenségre vonatkozó információk nem voltak a hétköznapi emberek rendelkezésére, mert a hatóságok ezeket óvatosan elrejtették.
A Szovjetuniót eredetileg a nemzeti köztársaságok önrendelkezési jogának elismerése alapján hozták létre, vagyis az állam nemzeti-területi alapon épült. Ezt a jogot az 1922, 1936 és 1977 alkotmányai rögzítették. Csak arra késztette a köztársaságot, hogy távozzon a Szovjetuniótól.
A Szovjetunió összeomlását a válság is elősegítette, amely a 80-as évek végén felülmúlta a központi kormányt. A republikánus politikai elit úgy döntött, hogy megragadja a lehetőséget, hogy megszabaduljon a moszkvai igától. A volt Szovjetunió sok köztársaságában a központi moszkvai hatóságok velük szembeni fellépését éppen ilyennek tekintették. És a modern politikai világban ugyanaz a vélemény létezik.
