Az alvó szépség mese az egész világon széles körben ismert. A "tankönyv" történet Charles Perrault és Grimm testvérek gyűjteményében található. Ezekben a mindenki számára ismert jó mesékben az alvó szépség orsóval becsípte az ujját. De van egy másik, eredeti népi változat. A 17. században Olaszországban rögzítette és kiadta a Jambattista Basile mesemondója és a folklór szerelmese.
Charles Perrault és a Grimm testvérek verziója
A király és a királynő régóta várt gyermeket - egy gyönyörű lányt - született, és meghívta a királyság minden varázslóját és boszorkányát ünnepre. Csak egy varázslónő nem kapott meghívót. Egy távoli toronyban élt, amely több mint 50 éve nem távozott, ezért mindenki úgy döntött, hogy már nem él, és nem hívta fel. A boszorkány azonban megtudta az ünnepről, és nagyon sértődött, hogy nem hívják fel. Megjelent és megátkozta a kis hercegnőt, mondván, hogy orsóval szúrja az ujját és meghal. De egy másik varázslónő megpróbálta tompítani a "mondatot" azáltal, hogy a varázslatot úgy változtatta meg, hogy a hercegnő egyszerűen elaludt.
Sharya Perrault eredeti meseében nem volt szó a herceg csókjáról, de a 100 éves időtartamot, amely alatt a hercegnőnek aludnia kellett, megnevezték.
Amikor a hercegnő 16 éves lesz, véletlenül találkozik egy öreg asszonyval, aki vonóhoroggal forog, és mivel az átokról semmit sem tud, meg is engedi, hogy megpróbálja. Az alvó szépség elalszik, és a jó tündér, aki lágyította az átok, álommá teszi az egész várat, áthatolhatatlan erdővel körülvéve. 100 év után megjelenik a herceg. A későbbi verziókban az alvó szépség felébred a csókjából, ám Charles Perrault szerint éppen olyan egybeesett, hogy pontosan száz év telt el a szépség aludni kezdettől. A modern mese itt ér véget.
