Az evangélium azt mondja nekünk, hogy Krisztus gyakran példabeszédekkel fordult az emberekhez. Feltételezték, hogy bizonyos morális érzéseket keltenek egy személyben. Krisztus példabeszédeket használt képekként a kereszténység alapvető erkölcsi igazságainak jobb megértése érdekében.
![Image Image](https://images.culturehatti.com/img/kultura-i-obshestvo/90/chto-oznachaet-evangelskaya-pritcha-o-mitare-i-farisee.jpg)
A publika és a farizeus példázatát Lukács evangéliuma tartalmazza. Így a Szentírás két emberről szól, akik a templomba mentek imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik egy törzsutas. A zsidó nép farizeseit olyan embereknek nevezték, akiknek szakértői státusza volt az Ószövetség Szentírásában. A nép tisztelte a farizeusokat, ők lehetnek a zsidók vallási törvényének tanítói. Az adógyűjtőket adógyűjtőknek nevezték. Az emberek megvetéssel bántak velük.
Krisztus azt mondja nekünk, hogy a farizeus, belépve a templomba, közepén állt és büszkén kezdte imádkozni. A zsidó jogi tanár megköszönte Istennek, hogy nem volt olyan bűnös, mint mindenki más. A farizeus kötelező böjtre és imákra utalt, amelyeket az Úr dicsőségében végzett. Ugyanakkor hiúság érzésével mondták. A farizeustől eltérően, az adószedő szerényen állt a templom végén, és alázatos szavakkal verte mellkasában, hogy az Úr irgalmas iránta, bűnösnek.
Krisztus, miután befejezte a történetét, bejelentette az embereknek, hogy a tömegből jött ki az Isten által igazított templomból.
Ez az elbeszélés azt jelenti, hogy az embernek nem szabad büszkeség, hiúság és önelégülés. A törzsvendég őrült volt Isten előtt, mivel jobban dicsérte magát, és elfelejtette, hogy mindenkinek vannak bizonyos bűnei. A törzsvásárló alázatos volt. Az életében mély megtérés érzését tapasztalta meg Isten előtt. Ez az oka annak, hogy a vendéglő szerényen elkülönült és megbocsátást imádkozott.
Az ortodox egyház azt mondja, hogy az alázat és az ember bűneinek megértése, valamint a bűnbánat érzése, magasztalja az embert Isten előtt. Az ember bűnösének objektív képe, amely megnyitja az embert a Teremtő felé vezető úton és az erkölcsi fejlődés lehetőségén. Isten ismerete nem lehet hasznos, ha valaki büszke rájuk, és más emberek fölé helyezi magát.