A tavaly november óta Ukrajnában zajló események a nemzetközi kapcsolatok erőteljes súlyosbodásához vezettek. Ez az ország nem csak egy heves belső konfliktus helyszínévé vált, hanem a hatalmas geopolitikai szereplők - Oroszország, az USA és az EU - küzdelmének tárgya is. Néhány - különösen a politikában rosszul jártas - ember számára, akiket torz információk torzítottak el, nehéz megérteni: mi történt általában Ukrajnában?
Használati útmutató
1
Először is be kell járnia a történelembe. Ukrajna függetlenné vált 1991 decemberében a Szovjetunió összeomlása után. Minden alkalommal lehetősége volt felépíteni egy kellően fejlett és virágzó államot.
2
Sajnos minden másként történt. Az Ukrajnának a Szovjetuniótól Ukrajnába átadott vagyont ellopták, vagy néhány "választottnak" adták el. Ukrajna külpolitikájában a rejtett russofóbia egyre fontosabb szerepet játszott. Különösen fokozódott a lelkes nyugati V. Juscsenko elnökének megválasztása után, aki nyíltan kijelentette Ukrajna NATO-csatlakozásának útját. Megkezdődött a közös történelem átírása, az UPA (ukrán felkelõ hadsereg) vezetõinek és rangidõs tagjainak felmagasztalása, akik együttmûködtek a náci betolakodókkal.
3
Viktor Janukovics ukrán elnökválasztását 2010-ben nem változtatta meg ez a tendencia. Sőt, a nyugati hírszerző ügynökségek (elsősorban az Egyesült Államok) felforgató tevékenysége Ukrajnában csak fokozódott. Nyugati pénz és oktatók segítségével sok nyíltan szélsőséges szervezetek jöttek létre, amelyek pro-fasiszta jellegűek, például a "Jobb szektor". A korrupció, a bűnüldöző szervek önkényessége, a hatóságok elrejtett képmutatása - mindez megnövekedett az ukránok millióinak felháborodása mellett, akiket naiv álmok is fogságban tartottak, hogy a Nyugat segít nekik az összes probléma megoldásában, elegendő volt az EU-val való társulás aláírása. Ezért Janukovics 2013 végén megtagadása az Egyesület aláírásáról szolgált a kijevi zavargások kezdeteként.
4
A nyugati országok nyíltan felszólították a tüntetõket a lázadásra, Viktor Janukovicsot és kíséretét szigorú szankciókkal fenyegette, ha erõszakot alkalmaznak a lázadók ellen. Ennek eredményeként véres zavargások következtek be, amelyekben a jobb szféra játszotta a legaktívabb szerepet. Janukovicsot el kellett menekülni, hatalomra került egy nyugatbarát kormány, amelyben sok lelkes nacionalista is részt vett. Ezen események természetes következménye volt a Krím távozása, aki visszatérni kívánott Oroszország joghatósága alá, valamint számos ukrán oroszul beszélő lakos igénye az ország föderációjára és az orosz nyelv állami státusára. Az új kijevi hatóságok brutális elnyomással reagáltak ezekre a követelésekre. Az ukrán Luganszk és Donyeck régió területén valódi polgárháború kezdődött, amely a mai napig folytatódik.
