A berlini fal a hidegháború egyik legismertebb emlékműve, amely a kommunista Szovjetunió és a NATO-országok közötti konfrontáció lényegét testesíti meg. A berlini fal leomlása a nagy változások kezdete szimbólumává vált.
A fal építésének okai
A hidegháború, amely a második világháború történetének legvéresebb vége után kezdődött, hosszú konfliktus volt egyrészt a Szovjetunió, másrészről Európa és az USA között. A nyugati politikusok a kommunista rendszert a lehetséges ellenfelek közül a legveszélyesebbnek ítélték, és a nukleáris fegyverek jelenléte mindkét oldalon csak fokozta a feszültséget.
A második világháború után a nyertesek megosztották egymás között Németország területét. A Szovjetunió öt tartományt örökölt, amelyek közül 1949-ben alakult a Német Demokratikus Köztársaság. Kelet-Berlin lett az új állam fővárosa, a jaltai szerződés értelmében a Szovjetunió befolyási zónájába is került. A Kelet és Nyugat közötti konfliktus, valamint a lakosok ellenőrizetlen vándorlása Nyugat-Berlinbe vezetett ahhoz a tényhez, hogy 1961-ben a Varsói Paktum országai (a NATO szocialista alternatívája) konkrét szerkezetet hoztak létre, amely körülhatárolja a város nyugati és keleti részét.
