1953 márciusában a Szovjetunió vezetője, Joseph Sztálin elhunyt. Ez az esemény a sztálinista rendszer néven ismert rendszer pusztulásának kezdete volt. Hamarosan egy olyan ország, amellyel komoly szükség van a változásra, új vezetőt kapott. Nikita Szergejevics Hruscsov pártvezetõvé váltak. Az új államfő által végrehajtott reformrendszert, valamint uralkodásának idejét "Hruscsov-olvadásnak" hívták.
Sikeres kísérlet megtörni a totalitárius rendszert
Nikita Hruscsov az első nagyszabású kísérletet tett a totalitárius rendszer tudatos elpusztítására, amelyet a Szovjetunió évtizedek óta összefonódik. A Hruscsov 1964-ig tartó reformjai kvalitatív változásokat hoztak a Szovjetunió politikai és társadalmi életében. A proletár állam állam- és külpolitikája megváltozott, véget vetve a törvény megsértésének, az önkényességnek és a tömeges elnyomásnak.
József Sztálinnak rövid idő alatt a történelmi szabványok alapján sikerült létrehoznia a „laktanya szocializmusának” rendszerét, amely alapvetően ellentmondott a marxizmus klasszikusainak elméleti nézeteinek és az emberek alapvető érdekeinek. Sztálin uralma alatt a párt- és állami bürokrácia őrizte rezsimét. Időközben az ideológiai gép teljes mértékben működött, és az elnyomás által rémült embereket arra hitte, hogy az ország magabiztosan halad a fényesebb jövő felé.
A jelenlegi rendszerrel való elégedetlenséget nemcsak az alsóbb osztályok, hanem a pártok nómenklatúrájának képviselői is megmutatták. A vezető halála lehetővé tette az egyik pártmunkás, Nikita Szergejevics Hruscsov előrelépését. Politikai nuggetnek tartották, aki elegendő személyes bátorsággal és vezető képességével rendelkezik.
A politikai közvetlenség, a karakter közvetlensége, fejlett intuíció - mindez lehetővé tette Hruscsov számára, hogy legyőzze a politikai ellenfeleket, magas beosztású szerepet és az emberek bizalmát szerezzék.
