A forgalmi dugók és a személyes járművek elhelyezésével kapcsolatos problémák szinte minden város lakói számára ismertek. Ezek a kérdések különösen relevánsak a nagyvárosokban, például Moszkvában. A nagyvárosi közigazgatás kezdeményezésére 2009-ben elindult a „népi garázs” program kidolgozása és végrehajtása e problémák megoldása érdekében.
A fejlesztők által kidolgozott "People's Garrage" programnak meg kellene oldania a fővárosban mind törvényesen, mind pedig az önépítés módszerével épített garázsok kaotikus építésének problémáját. Centralizált végrehajtása során a földterületek kutatására és előkészítésére, valamint az építéshez szükséges összes engedély előkészítésére előirányzott munkát terveztek.
A program végrehajtásában részt vettek azok a legnagyobb tőkebankok, amelyeknek feltételezhetően befektetőkké váltak a nagy, többszintű garázskomplexumok, föld alatti és földi parkolók, valamint a parkolók építésében. Ezenkívül a moszkvai lakosoknak lehetőségük nyílt arra, hogy az egyik kereskedelmi bankban kölcsönkézzen pénzt építésre egy speciális kedvezményes program keretében. A pénzt kis százalékban, 11, 9% -kal bocsátották ki legfeljebb 5 évre. Biztosítékként magát az építés alatt álló tárgyat is lehetett használni. A hitelfelvevő kezében piaci értékének akár 70% -át is megkapta. Az előzetes becslések szerint ez 350 ezer rubelt tett ki.
A nyilvános garázsok építését valamennyi befektető, a parkolóhelyek jövőbeli tulajdonosai társfinanszírozás alapján végezte. Már 2010-ben, a program végrehajtása során, mintegy 92 tárgyat építettek Moszkvában, közel 33 ezer parkolóhelyre. 2011-ben a tervek szerint 141 tárgyat építenek 50 ezer autó számára.
A program azonban elcsúszni kezdett - a beépített garázskomplexumok ott voltak, ahol üres földterületek voltak, és nem azokon a területeken, ahol valóban szükségük volt rájuk. Ennek eredménye az volt, hogy nem volt elég ember, aki ilyen sok pénzért akart parkolóhelyet vásárolni.
Az egy rosszul átgondolt gazdaságpolitika eredményeként, amely nem veszi figyelembe a garázsok építésének szükségességét azokon a területeken, ahol azok találhatóak, és a város lakosainak valódi fizetőképességét, üres garázskomplexumokká váltak. Ez természetesen nem hozott megoldást a főváros közlekedési problémájára. A moszkvai kormánynak intézkedéseket kellett tennie a nagy létesítmények elhelyezésére irányuló projekt kiigazítására, és még a parkolóhelyek költségeinek 250 ezer rubelre történő csökkentésére az „alvóövezetekben”. Igaz, a központban egy ilyen hely az autótulajdonosnak 500-600 ezer rubelt fog fizetni.
