A "vándor" fogalma az orosz vándorok önmeghatározásából származik. Ez a társadalom 1870-ben alakult ki Oroszországban, és arra törekedett, hogy az emberek mindennapi életét reálisan ábrázolja. A szervezet tagjai kreativitása a társadalmi és reális festészet megjelenésének szimbólumaivá vált.
Használati útmutató
1
Új korty az orosz festészet történetében
A vándorok mozgása, vagy amint azt hivatalosan is nevezik - az utazó művészeti kiállítások partnersége, jelentős mérföldkő volt az orosz festészet fejlődésében a 19. század második felében. A vándorok ellensúlyként és kihívásként jelentkeztek a Művészeti Akadémia, az állami bürokratikus testület halott és élettelen művészete előtt. A Vándorok Szövetsége az orosz festészet új csapdájává vált, és ami a legfontosabb - a társadalomnak sikerült a művészetet érthetőbbé tenni a tömegek számára. Sem azelőtt, sem után egy kreatív társulás nem tudott megismételni ilyet. Számos orosz művészt felvilágosítottak a Peredvizhniki Partnerségben, és később világszerte hírnevet szereztek, elsősorban Ilja Repin, Aleksej Savrasov, Isaac Levitan, Vaszilij Surikov, Vaszilij Polenov, Valentin Serov, Mihail Nesterov, Arkhip Kuindzhi és még sokan mások. Ezeknek a festőknek sikerült az orosz festményt eddig soha nem látott szintre emelni, új fejlődési vektort adva évekig.
2
A mobilitás okai
Nem kétséges, hogy a mobilitás pontosan abban a pillanatban merült fel, amikor a társadalomnak leginkább szüksége volt rá. Az 60-as években az Orosz Birodalomban Petrograd és Moszkva művészei szilárd meggyőződést alakítottak ki, hogy a művészet változást igényel. Meg kellett találni a kreativitás olyan formáját, amely egyesítheti mind az alkotókat, mind a jótékonysági szakembereket, és magát a művészetet közelebb hozhatja a közönséghez, érthetőbbé téve azt. Ezért az ilyen partnerség kialakulása csak idő kérdése. Megjelenésével a művészek több korábbi generációjának álmai megvalósultak, amelyekre egy távoli álom volt, hogy életük során nem voltak képesek első kézből látni.
3
Az utazó művészeti kiállítások szövetségének eltűnése
Az utazó művészeti kiállítások partnersége 1923-ig tartott, és tíz évvel korábban érte el a maximumot. Számos előrelépésnek nem sikerült túlélnie az első világháború és az 1917-es véres terrort, amely után tevékenységük visszaesni kezdett. Soha később egyetlen orosz művész sem tudta elérni azt a szintet, amelyet Levitan vagy Surikov a világnak feltárt. A vándorok éveinek éve minden orosz festészet fejlődésének csúcspontjává vált, és minden leszármazott számára irányadó csillag volt.
Kapcsolódó cikk
Kuindzhi Arkhip: életrajz és kreativitás
