A vallások sokfélesége és az emberek vallásának különbségei a vallás jelenségét vizsgáló szakembereket arra késztetik, hogy meghatározza és értelmezzék az ateizmus, a monoteizmus és a politeizmus fogalmait. Ezek a fogalmak meglehetősen specifikusak, de ugyanakkor megvan a saját kialakulásuk előzményei (kitöltik a kifejezést, ahogy a nyelvészek mondják).
A politeizmus fogalma szerint a vallástudósok megértik a több istenbe vetett hitet. A szláv Oroszországban ez a fogalom a pogányságra utal, ezeket a kifejezéseket gyakran szinonimákként is használják, de ezek értelmezése kissé leegyszerűsödik. A politeizmus elválaszthatatlanul összekapcsolódik az alábbi fogalmakkal: monoteizmus - egy istenbe vetett hit és ateizmus - minden olyan isten létezését általában tagadó hit. A politeizmust olyan rituálék jellemzik, amelyek kapcsolatot teremtenek az istennel, áldozatok, amelyek megkönnyítik az Isten megnyugtatását.A modern világban a politeizmus nem olyan fejlett, mint például az ókorban. De még most is vannak olyan emberek, akik szent módon hisznek több istenben. Ezek néhány afrikai törzs, indián és néhány keleti népe. Nekik, mint a monoteistáknak, vannak saját életértékeik, dogmáik és hitük az istenekkel való kölcsönhatásban, legendákban és mesékben kifejezve. A politeizmust mint tudományos jelenséget először a reneszánszban kezdték tanulmányozni. Ezt megelőzően az európaiak csak az ősi mítoszok kutatásával foglalkoztak. A keresztények egyáltalán nem vettek komolyan hitet több istenben, őszintén hitték, hogy a monoteizmus az élet igazi igazsága. A keresztény hit hívei továbbra is azt állítják, hogy a politeizmus egyedülálló istenség személyiségének leromlása és feledése, olyan elmeállapot, amely vagy önmagában megy át, vagy pedig meg kell küzdeni. A modern tudósok azonban a vallási tanulmányok során azt sugallták, hogy a politeizmus az emberi tudat elsődleges állapota, amely értelmet nyújt a természetnek. Ha összehasonlítjuk a filozófusok és írók több évszázaddal ezelőtt rögzített állításait a modern tudósok gondolataival, akkor egyértelmű következtetést vonhatunk le, hogy a politeizmus fő alkotóeleme a mítosz. És most a politeizmusba vetett hitet nem az emberi cselekedetek oldaláról, hanem a mitológiai összetevőből tekintik. Például, a francia tudós, Levy-Strauss, az összes szerkezeti antropológia nevében, azt mondta, hogy a politeizmus mitikus alkotóeleme öntudatlan logikai műveletek végrehajtása, amelyek célja az emberi tudatban felmerülő összes ellentmondás feloldása.
