Az "előjáték" szó a latin praeludóból származik. Ez azt jelenti: "belépök". Az Prelude egy régi zenei műfaj, amelyet könnyen lehet módosítani, hogy megfeleljen a kor követelményeinek.
Az előjáték eredete
Az előjáték a tizenötödik század közepén jött létre. Kezdetben ez egy kisebb zenei (általában hangszeres) bevezetés volt egy nagyobb kompozícióhoz. A tapasztalt zenészek gyakran az előkészített előjátékok helyett inkább improvizálnak.
Egy ilyen bevezetés lehetővé tette az előadónak, hogy bebizonyítsa magát, megmutatja találékonyságát és zenéjét. Több száz évig az előszó egy ilyen opcionális improvizációs töredékből határozott kezdete és vége nélkül egy apró zeneművé vált, amely már megakadályozta az improvizációt és az improvizációt. A tizennyolcadik század ilyen előjátékai nyitottak lakosztályokat és operákat Franciaországban.
Johann Sebastian Bach volt az első zeneszerző, aki a prelúda műfajához bizonyos zenei függetlenséget hozott, a fő műfajoktól elválasztva. Készített egy sorozatot apró zeneművekből, amelyekben az előjátékokat és a fúgákat stabil párokba egyesítették. A fúgában zenei témát fektettek le, amely megfelel a kánonoknak, és az elõszóban ugyanazt a témát szabadon mutatták be. A fúga olyan nehéz zenei forma, amelyben a zenei téma a polifónia vagy a polifónia felhasználásával alakul ki. Szűkebb, ismeretlenebb értelemben elmondható, hogy az ének kánonja egy fuga, mivel ugyanaz a téma is megismétlődik benne variációkkal, a zenei alkotás különböző töredékeiben visszhangzó stb.
Bach "jól edzett körmövében" az előjáték valódi enciklopédiajává vált. Ebben a műben a zenei játék mindenféle formáját bemutatják - ünnepélyes, gyászos, gyors, lassú, remegő és összeolvadt. Valójában a későbbi idők legtöbb zeneszerzője Bach munkájára támaszkodott.
