Az emberek megközelítőleg egyenlők. Két karjuk, két lába van, képesek gondolkodni, következtetéseket levonni és dolgokat csinálni. De néha vannak olyan emberek, akiket megfosztottak a különféle kommunikációs lehetőségektől. Segítségre van szükségük.
Képzelje el, hogy egy hanggal megtelt világ egy pillanat alatt teljesen elnémul. A madarak énekelnek, mások nyomában, az autók zajai, még csak a zene is, eltűnnek. Valójában a világ nem "hallgatott", csak süket lett, vagyis elvesztette a hallási képességét. Ehhez adjuk még azt a lehetetlenséget, hogy kifejezzük gondolataikat, azaz ostobaságot, és akkor fordulnia kell a jelnyelvi tolmácshoz, ha nem ismeri a jelnyelvet.
Jelnyelv
Úgy gondolják, hogy távoli őseink még a verbális (hang) beszéd megjelenése előtt gesztusokkal is kommunikáltak egymással. Gyűjtsön gyümölcsöt, vadásszon el a kardfogú mamutot, és végezzen hosszú átmeneteket egy jobb terület keresése érdekében. Mindezekhez a törzseknek valamilyen módon el kellett magyarázniuk, mit kell tenni.
A gondolatok verbalizálásának lehetőségének megjelenésével azonban a jelnyelv nem tűnt el. Mindig voltak olyan emberek, akiket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy meghalljanak, beszéljenek, vagy ugyanakkor süketek és ostobák. A jelnyelvek javultak, és megszerezték saját formális teljességüket. Tehát a tizennyolcadik század közepén egy francia tanár, Laurent Clerk, aki szintén e betegségben szenvedett, létrehozta az első siket iskolát az Egyesült Államokban. Ennek eredményeként fokozatosan kialakult az úgynevezett "Amslen" - a jelnyelv amerikai változata. Figyelemre méltó, de inkább a franciából származik, mint az amerikai.
A jelnyelvi fordító iskolákat Oroszországban is megnyitották, és az első ilyen eseményre a tizenkilencedik század elején került sor. Ugyanezt a francia technikát vették üzembe. És fokozatosan elterjedt az egész világon.
Érdekes, hogy a jelnyelvek összetétele és a funkciók gazdagsága szempontjából nem kevésbé összetettek, mint a közönséges nyelvek. Megvan a saját rendszere, nyelvtana, bizonyos szabályai. Az ilyen nyelv nagyon specifikus, ábrás, amorf (amikor létezik fogalom, de nincs kifejezés a forma, szám, eset vagy nem alapján), térbeli és így tovább.
