A kereskedelmi kapcsolatok a civilizáció fejlődését a legkorábbi szakaszaiban kísérik. Eleinte minden nagyon egyszerű volt, mindent csak az áruk természetes cseréje egy másik termékre korlátozott. De a fejlődés előrehaladt, és a nemzetközi kereskedelem szakaszában felmerült a kereskedelempolitika folytatásának kérdése. Részletesebben meg kell értenünk annak lényegét.
A kereskedelempolitikáról általában véve a külkereskedelmi kérdéseket leggyakrabban a politika szabályozza. A külkereskedelempolitika számos módszert, alapelvet és az államnak a külkereskedelmi kapcsolatokra gyakorolt hatását vonja maga után. A külkereskedelmi politika leggyakrabban használt eszközei az adók, a támogatások, a vámok és az ország lakosai és nem rezidenseinek kereskedelmi szabályai.
A gyakorlatban a kereskedelempolitika leggyakrabban az áruk exportját és behozatalát érinti. Ebből a szempontból megkülönböztetheti a külkereskedelmi politika több modelljét.
Az első modell a protekcionizmus. Ez azt jelenti, hogy be kell vezetni az áruk behozatalára vonatkozó szabályokat, amelyek nem engedik meg, hogy az importáló vállalkozók gazdasági előnyeket érjenek el az áruk meghatározott területen történő értékesítéséből. Vagy túlzott vámokat, vagy közvetlen behozatali tilalmakat állapítanak meg. Ezt a politikát rendkívül ritkán alkalmazzák, mivel nemcsak az ország gazdasági feszültségeivel, hanem a külpolitikával is járhat. A protekcionizmusnak megvannak a maga fajtái. Az első fajta a szelektív protekcionizmus, amelynek célja az áruk egy meghatározott csoportja vagy egy adott ország. A második az ipar, amelynek fő célja egy adott iparág vagy gazdaság védelme. A harmadik a kollektív protekcionizmus, amely azt jelenti, hogy a védelmi intézkedéseket több országban egyszerre alkalmazzák. A negyedik változat a rejtett protekcionizmus, amely a vámügyi módszerek alkalmazásának hiányában különbözik a többitől.
A külkereskedelmi politika második modellje a szabadkereskedelmi politika. A név önmagáért beszél. Az állam teljes mértékben eltörli az összes kereskedelem korlátozását az országon belül és a vámhatárokon is, lehetővé téve az áruk szabad áramlását. Egy ilyen politika alkalmazása csak akkor lehetséges, ha van fejlett nemzetgazdaság, amely lehetővé tenné a vállalkozók számára, hogy az importált árukkal és szolgáltatásokkal egyenlő feltételek mellett versenyezzenek.
A monetarizmus modell különleges helyzetben van, amely szerint az ország gazdasága számára nem a fejlett nemzetgazdaság vagy az erős kereskedelmi kapcsolatok jelenléte, hanem a pénzkínálat gazdagsága a gazdaságban. A kereskedelmi kapcsolatok szempontjából alapok bősége nemcsak az országban előállított áruk értékesítésével érhető el, hanem az országok közötti közvetítő funkciók révén is, amelyek az áruk és szolgáltatások keresletét és kínálatát képezik. A monetáris politika, valamint a nemzetközi hitelezés és befektetés fejlesztése révén a gazdaságban nagy mennyiségű pénzt lehet elérni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a készpénzfelesleg elkerülhetetlenül inflációs folyamatokhoz vezet.
