Keresztelődés, esküvő, karácsony, húsvét - ezek és az egyházi élethez kapcsolódó egyéb kifejezések szilárdan beépülnek az oroszok életébe. A királyi látogatás miatt már nem kirúgják őket munkahelyett - éppen ellenkezőleg, gyanakvással néznek egy olyan személyre, aki ateistának nyilvánította magát. A hívõnek divatossá vált, és a divatnak mind pozitív, mind negatív oldala van. Ezért az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy miért megy az egyház karjába, mit akar ott találni.
Mi a templom? Lehetetlen egyértelműen megválaszolni ezt a kérdést, mert a hívõk és a hitetlenek eltérõen válaszolnak. Ha az előbbinek az egyház az Igazság és az élet, akkor az utóbbi számára a legjobb esetben ez egyfajta társadalmi nem kormányzati intézmény, amelynek tevékenységének van néhány hasznos szempontja.
Az egyház a fő dolgot adja az embernek - hit, remény, szerelem. Egy hívõ számára értelmetlen az a kérdés, hogy létezik-e Isten, mert az egész élet létezésének látható megerõsítése. Isten kinyilatkoztatva van azok számára, akik Őt keresik. Hogyan lép fel egy ember a hit útjára? Ha szülei gyermekkorától kezdve nem hittek benne, hogy a férjbe vetett hitet, akkor leginkább a nehéz életpróbák idején jön hozzá. Ha az embernek nincs mit remélnie, Istenhez fordul. Hibaságnak, gyenge, kétségbeesett ember cselekedetének nevezheti. És elmondható, hogy évek óta először valami igaz ébredt összezavarodott ember lelkében és elérte a Fényt. Azokban a napokban, amikor minden jól van vele, az ember nem fordul Istenhez anélkül, hogy érezte volna annak szükségességét. Az Isten iránti vágy általában az élet forradalmai alatt ébred fel.
A hívõ megértése érdekében magának az egyház tagjának kell lennie. A kívülről történő megfigyelés ebben az esetben nem lesz objektív, mert lehetetlen megérteni a hit lényegét, magától távol maradva. Ez az eset áll fenn, ha a megértéshez saját tapasztalata szükséges. Az egyházhoz érkezett ember nem feltétlenül csak az abban rejlő jót látja el. Nem minden hívő szolgál a kedvesség és az alázat modelljeként; az új hívõ számára, aki csak most kezd megérteni a hit alapjait, az egyházi idõszak meglehetõsen nehéz teszt lehet. Minden szokatlan, érthetetlen, az egyházi etikett szabályainak figyelmen kívül hagyása panaszokat okozhat a plébániák részéről. Ebben a szakaszban sok ember, akit Isten vonz, örökre vagy ideiglenesen elhagyja az egyházat. De azoknak, akik maradnak, nagyszerű lehetőségük van megérinteni a szellemi örökség hatalmas rétegét. Mindenekelőtt az egyházi irodalom révén. Az orosz ortodox egyház számára ez természetesen az Ó- és az Újszövetség könyve, valamint a Szent Atyák könyve. A Szent Apák könyveiben fedezhető fel a bölcsesség és a hit kimeríthetetlen forrása. Isaac Sirin, Ignatius Brianchaninov, Kronstadt János, Theophan the Recluse és még sokan mások - könyveik tele vannak igazsággal és felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak bárki számára.
Az egyház jobbá teszi az embert? Igen. A Szent Apák könyveinek elolvasásával egy hívõ felismerheti sok hibáját, megszabadulhat a rossz jellemvonásoktól. Légy nyugodtabb, lágyabb, kedvesebb. És erősebb, mert a hit hatalmas erő. A hívõ úgy érzi, hogy Isten akaratának vezetõje, érezte mögötte Istent, ami kitartást, bátorságot, türelmet és készséget kínál arra, hogy minden próbát tiszteletteljesen elviseljen. Sőt, nem csak hisz Istenben, hanem hisz Istenben is. Nem hisz véletlenszerűen, nem azért, mert egyszerűen csak úgy gondolta, hogy hisz - tudja, hogy valójában segítséget nyújtanak, mert több száz, több ezerszer kapott. Lehet, hogy véletlen egybeesés, kettő, tíz, de ha időről időre segítséget nyújtanak, amikor látja, hogy az őszinte ima és az Istenbe vetett hit lehetővé teszi a legnehezebb helyzetek jobbra fordítását, akkor már nem kell megerősítést szereznie. Tudja, hogy Isten van, látja, hogyan segít az Úr, megtartja, vezeti az élet során. A templom válik erőssé, támogatássá. Ebben a támogatásban, az Istennel való mindennapi közösségben, megragadja az erejét.
