Az önkormányzatok tulajdonában lévő házak privatizációja 1991-ben kezdődött, amikor hatályba lépett a „Lakások privatizációjáról az Orosz Föderációban” szövetségi törvény. A tervek szerint 2007-re elkészül, de erre nem került sor, így a törvényt még háromszor ki kellett terjeszteni.
Használati útmutató
1
A privatizációs törvényt első alkalommal 2007. január 1-jétől 2010. március 1-ig meghosszabbították, ám ez nem vált ösztönzővé a polgárok számára, hogy a szociális munkaszerződés alapján élő lakásaikat magántulajdonba helyezzék. Ezért Dmitrij Medvegyev, amikor az Oroszországi Föderáció elnöke volt, aláírt egy rendeletet a privatizáció 2013. március 1-jéig történő meghosszabbításáról, amelyet követően a privatizáció következő és, ahogy ígértük, a végső határidőt ismét meghosszabbították 2015. március 1-jéig.
2
Ettől az időponttól kezdve a települési házak ingyenes privatizációjának joga csak bizonyos polgárok - köztük a szegények -, a befogadási sorban lévők, az árvaházak tanulói és szülői gondozás nélkül maradt gyermekei számára marad fenn. Az állampolgárok ezen kategóriái - ha akarják - egy éven belül ingyen birtokossá válhatnak, miután megkapták őket az önkormányzattól. Mindenki, aki úgy dönt, hogy ilyen ház tulajdonosává válik, piaci értéken fogja megvásárolni.
3
A lakhatási szolgáltatásokkal és a tarifákkal kapcsolatos helyzetet elemezve egyértelmű, hogy a kormány a privatizációs időszak háromszoros meghosszabbítását egyáltalán nem azzal a céllal hajtotta végre, hogy drága ingatlanokat biztosítson a polgárok számára. A lakás státusának változása lehetővé tette, hogy a lakóépületek karbantartásának gondozását a lakástulajdonosok vállára és pénztárcájára tereljék, és jelentősen csökkentsék ezt a költségtételt az önkormányzatok költségvetésében. Most minden felelősséget nemcsak saját apartmanjaik karbantartásáért, hanem a közös helyiségek karbantartásáért és karbantartásáért, valamint a házak nagyjavításáért is a "boldog" háztulajdonosok hárítják.
4
Ezenkívül a jövőben a kormány nem az ingatlanok adóját „köti” a lakások készletértékéhez, mint jelenleg, hanem a becsült adóhoz, amely - amint azt a gyakorlat megmutatta - könyörtelenül túlértékelt, és jelentősen meghaladja a piaci adót. Ez elrettentő tényező azok számára, akik még nem privatizálták lakásaikat, és úgy tűnik, hogy nem sietenek erre. És ahogy a szakértők mondják, a lakástulajdonosok kb. 25% -a marad meg.
5
A privatizáció befejezésével számos, a házba sorba eső család társul abban a reményben, hogy ez most gyorsabban mozog. Az önkormányzatok nem voltak hajlandóak új programokat építeni a szociális programok alapján, mivel a házba beköltözött lakosok azonnal privatizálták. Ennek eredményeként a várólisták száma 3 millióra nőtt, és ez az oka annak, hogy egy új lakás átlagos várakozási ideje Moszkvában 21 év, Szentpéterváron pedig a várólistának 25 évig kell várnia.
