Sokan kíváncsi, hogy Krisztus önként elfogadta-e a halált, vagy az Atya Isten küldte-e őt. Gyakran feltételezik, hogy az Atya küldte Krisztust. Ugyanakkor maga az evangélium tartalmaz egy gesztemán imádságot is, amelyben Krisztus azt kérdezi az Atyától, hogy a szenvedés csésze eljusson a Megváltónál. Az ortodox egyház azonban egyébként válaszol a feltett kérdésre.
Az ortodox kereszténységben egyértelmű választ kapnak a feltett kérdésre. Krisztus az emberiség megmentése érdekében önként vállalja a szenvedést. A dogmában létezik a Szentháromság Örökkévalóságának koncepciója. Ez nemcsak az ember teremtésével kapcsolatos tanácsokat foglalja magában, hanem a Szentháromság-Isten eredeti üzenetét az ember bukásáról és annak szükségességéről, hogy utóbbi megmentse a Szentháromság második személyének keresztén keresztüli halálon.
Az evangéliumban Krisztus közvetlenül azt mondja, hogy önkéntesen adja meg az életét: „Senki sem veszi el tőlem az életemet, de én magam adom el” (Jn 10, 18). Ez a szentírás világosan jelzi, hogy az Atya Isten nem kényszerítette a Szabadító keresztáldozatát. Mint korábban említettük, az ember általi üdvösségnek ezt a módját eredetileg az Örökkévalóság biztosította.
A Gecsemáné kertjében levő ima kapcsán érdemes megmagyarázni az alábbiakat. Krisztusban két isteni és emberi természet volt. Krisztus mint ember természetesen félt a haláltól. Ezért az imát emberi cselekedetként kell értelmezni. Ezenkívül magának az emberiségnek a Krisztus halála is természetellenes volt abban az értelemben, hogy rajta nem volt bűn (a halál az a bűn következménye). A Megváltó azonban önként elfogadja a testi halált, és minden emberhez hasonlítja magát (a bűn kivételével).
Érdemes beszélni a Krisztusban megfogalmazott két akaratról (emberi és isteni). Egy adott helyen éppen Krisztusban az emberi akaratról beszélnek. Érdemes megjegyezni, hogy maga a Megváltóban az emberi akarat nem volt ellentétes az isteni akaratgal, hanem szinergetikus volt az isteni akaratdal.
Egy másik rész a Bibliában, amely jelzi Krisztus önkéntes halálát, Szaaiás próféta könyvéből származó prófétai rész, amely így szól: "Kit küldök és ki fog menni értünk? Akkor azt válaszoltam, hogy én vagyok! Küldj nekem!" (6. fejezet, 8. vers). Ez a hely azonban Krisztus önkéntes halálának közvetett megerősítését jelenti (ellentétben a János evangéliumának részével).
Így Krisztus halála önkéntes volt. Az Atya Isten nem kényszerítette Krisztust erre.
További kérdés: kinek adták a kereszt áldozatát? Az ortodox teológiában a leg dogmatikusabban helyes vélemény az, hogy az egész Szentháromságnak áldozták.
