A sors nem rontotta Nodar Dumbadze-t. Családjai megérintették a 30-as évek elnyomásait. A fiú az "emberek ellenségeinek" fia lett. A grúz író alkotása nagyrészt önéletrajzi. Ezek tükrözik a korszak ellentmondásait, valamint a jó és a rossz gondolatait. Dumbadze továbbra is Grúzia egyik legnépszerűbb és olvashatóbb szerzője.
Nodar Dumbadze életrajzából
Nodar Vladimirovics Dumbadze 1928. július 14-én született Grúzia fővárosában. A múlt század 30-as éveinek eseményei nyomot hagytak az életében és az irodalmi munkában. Szüleit letartóztatták, azzal vádolva őket, hogy az emberek ellenségei. A kerületi bizottság volt titkára fiát nehéz életre kényszerítette. A szülõket csak Sztálin halála után rehabilitálták.
Dumbadze Grúzia nyugati részén nőtt fel. A rokonai nevelték fel. A faluban végzett az iskolában. Aztán belépett a Tbilisi Állami Egyetemen, a Gazdaságtudományi Karba, amelyet 1950-ben végzett.
Néhány évig Nodar laboratóriumi asszisztensként dolgozott az egyetemen. Aztán teljes mértékben részt vett az irodalmi munkában, és a Tsiskari magazin alkalmazottja lett. Emellett a Niangi képregény magazin szerkesztőhelyetteseként dolgozott.
1973 óta Dumbadze titkára, később a grúz írók szövetségének elnöke. Irodalmi karrierjének kezdete óta Nodar Dumbadze népszerűvé vált. Munkáit a Lenin Komszomol-díj és a Lenin-díj kapja. 1971 és 1978 között a köztársasági Legfelsõ Tanács helyettese volt, késõbb a Szovjetunió Legfelsõ Tanácsába választották.
Az irodalom útja
A grúz szerző első versei 1950-ben születtek vissza az „Az első sugarak” diákgyűjteményben. Hat évvel később három humoros történet könyve jelent meg, amelyek felkeltették az olvasók figyelmét.
De az igazi hírnév Dumbadze-nak hozta az "Én, nagymama, Iliko és Illarion" regényt. A könyvet 1960-ban tették közzé. Ezt követően egy regény alapján egy darabot írtak, amelyet sikeresen rendeztek az író szülőföldjén.
Az ezt követõ versek, novellák, regények és regények megerõsítették az író számára az ország egyik legtehetségesebb írójának dicsõségét. A legismertebb könyvei: "Látom a napot", "Napos éjszaka", "Az örökkévalóság törvénye". Dumbadze művei sikeresen túlélték számos kiadást. Utazási jegyzeteket és újságírói cikkeket is írt.
