A zongora, vagy a zongora egy univerzálisan használt billentyűs hangszer, amely elképesztő sokféleségével és pompájával. A zongora az egyetlen eszköz, amely az agy két félgömbének egymástól független működését tanítja. A zongora, mint egyfajta zongora, messze a legösszetettebb hangszer (csak az orgona bonyolultabb). Ahhoz, hogy ezt a csodálatos hangszert lejátssza, hihetetlen expozícióval és hatalmas türelemmel kell rendelkeznie.
Az első hangszer a XVIII. Század elején jelent meg Olaszországban. A zongora váltotta fel az előző, nem kevésbé népszerű csembalót. A zongorának számos megkülönböztető képessége van, például az a képesség, hogy megváltoztassa a hang erősségét és zökkenőmentesen játssza le a játékot, ami nem volt a hangszer régebbi verzióiban.
A hangszernek nem sok fajtája van: zongora és zongora. Különbségük csak a húrok méretében és helyzetében áll, amelytől a méret függ: a zongorától - vízszintes és a zongorától - a függőlegestől. Általánosságban elmondható, hogy a zongora konstrukciója a kulcsokon kívül húrokat és ütőket is tartalmaz, tehát részben a húrok és ütőhangok kategóriájába tartozik. A hangszer pedálokkal is rendelkezik, ha megnyomják, hosszabbá vagy halványabbá teheti a hangot.
A zongora szintén meglehetősen terjedelmes. Emellett a hangszer összes húros feszültsége eléri a nyolc tonnát. Ezenkívül a hangszer meglehetősen drága öröm. A legdrágább a Crystal Piano - ára 3, 22 millió dollár. Nem titok, hogy nehéz játszani. A zongorára írt több ezer darab közül a legnehezebb a Rachmaninoff harmadik koncertje a zenekarral.
A kívánt hang eléréséhez, vagyis a zongora hangolásához, rendszeresen be kell iktatnia a húrokat koptató kalapácsokat - ez a művelet megváltoztatja az egyes szakaszok merevségét és feszültségét. A zongora egyaránt használható hangszerként és zenekarral való játékban. Egy hangszer megtanulása 5-7 évig tart, és ez egy meglehetősen bonyolult, de szórakoztató folyamat, amelyben bárki részt vehet.
