Az erdők, mezők, rétek, mocsarak és tavak példák a természetes ökoszisztémákra vagy biogeocenózisokra. Viszonylag egyenletes környezeti feltételekkel rendelkeznek, és élő élőlények különböző populációi alkotják, amelyek együtt élnek, kölcsönhatásba lépnek egymással és az élettelen természettel. Ezenkívül az ökoszisztémák emberi beavatkozásnak vannak kitéve.
Az ökológiai rendszerben az élőlények közössége, élőhelyük fizikai környezetével együtt, egészében működik. A tavak természetes víztesteknek tekinthetők, a stagnáló víz a föld mélyén helyezkedik el. Áramló és drasztikus, friss és sós. A tó biogeocenózisa a víztestben élő szervezeteket, a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, az alsó topográfia jellemzőit, a talaj összetételét és szerkezetét tartalmazza. Az ökoszisztémát a víz felületével kölcsönhatásba lépő légköri levegő, a napsugárzás és más tényezők is befolyásolják. Egyre több súly befolyásolja az ember részét. Az emberek a tó ökoszisztémáit különféle módon használhatják. A tavak üzemeltetésének legrégebbi lehetősége a halászat, mivel a tó biogeocenózisának felépítése kedvez a tenyésztésnek és a halászatnak. Nem csak halakat, hanem algákat és egyéb szervezeteket is tenyészthet, amelyeket azután a főzéshez, a farmakológiához és a nemzetgazdaság más területein használnak. Az ember tóvizet használ állatok öntözésére, növények öntözésére és háztartási célokra. A tó fenekéből kinyert termékeny iszap műtrágyaként használható fel a mezőgazdaságban. Mivel a növények és állatok maradványai évszázadok óta rothadnak, különösen tápláló. Ez a természetes műtrágya meghaladja a legtöbb mesterséges kémiai analóg minőségét. A tavakat és a környező területeket az emberek használják kikapcsolódáshoz, kikapcsolódáshoz, turizmushoz és sporthoz. A nagy tavak közlekedési útvonalakként is használhatók a szárazföldi különféle pontokat összekötve. Annak ellenére, hogy a biogeocenosis idővel viszonylag stabil, önszabályozó és önfenntartó rendszer, jelentős változásokon mehet keresztül, akár egy másik típusú ökológiai közösségig történő átmenetig. Tehát bizonyos körülmények között a tó növekedhet és mocsárré válhat. Ez akkor fordul elő, amikor a redukáló szerek (a hulladékot feldolgozó szervezetek) nem tudnak megbirkózni a rájuk rótt terhekkel. Ugyanakkor a lakosság fajösszetétele és a tározó tulajdonságai megváltoznak. Természetesen az ember már nem tudja kihasználni a mocsarat, mint egy korábban használt tó. A tavak ökoszisztémáinak felhasználásával az embereknek tisztában kell lenniük azokkal a környezeti következményekkel, amelyeket ez vagy a manipuláció vezethet. Az ésszerű természetgazdálkodáshoz meg kell ismerni a természetes közösségek felépítését és működési mechanizmusait.
