Az ókorban szinte minden kultúra uralta az univerzum geocentrikus nézetét. Az ősi népek szerint a Föld volt a világ központja, és egyetlen állam vallási központját a Föld központjának tekintették. Ez a vélemény évszázadok és évezredek óta nem változott, és csak a csillagászat és a navigáció fejlődésének köszönhetően megváltozott, és fokozatosan megszerezte a modern ember számára is ismert keretet.
Használati útmutató
1
A babilóniaiak a Földet egy hegy formájában képzelte el, amelynek nyugati lejtőjén földterületük található, délre a tenger, keletre pedig áthatolhatatlan hegyek, amelyeken keresztül, amilyennek tűnt nekik, az emberi láb nem haladt át. Babilónia ősi lakosainak megértése szerint a világhegyet a tenger veszi körül, amely egy felborult tálhoz hasonlóan a menny égboltján nyugszik.
2
Közép- és Észak-Afrika lakosai az egész Földet egy alacsony hegyek által körülvett sík formájában képviselték. Az ilyen népekbe különféle nomád afrikai törzsek tartoztak, köztük az ősi zsidók is. Az egyiptomiak másképp viselkedtek a Föld elképzelésében, úgy gondolták, hogy az alábbiakban egy síksággal és hegyekkel borított, víz által körülvett föld feletti fölött volt a menny istennője.
3
Az ókori Görögország lakosai azt hitték, hogy a Föld egy kicsi sziget a hatalmas óceánban, opcióként a Földet szigetek szigetcsoportjának tekintik. Később a Kr. E. VI. Században Thales és Anaximander görög filozófusoknak köszönhetően megváltozott a görög világ megértése. Thales ábrázolta a világot egy határok nélküli tenger formájában, a buborék lebegő felével, a buborék teteje a mennybolt, az alsó a föld szilárdsága.
4
Az ókori kínai és a hinduk érdekes kilátással voltak a Földre. A hinduk úgy vélték, hogy a föld végtelen és csillagokkal borított ég. Képviseletük a legrégibb, a mai napig fennmaradónak tekinthető. A kínaiak, más népektől eltérően, a föld száraz részét téglalapként ábrázolták, hegyekkel és folyókkal és tavakkal pontozott síksággal. A kínai égbolt domború volt, és a föld téglalap sarkában lévő speciális oszlopokra támaszkodott.
5
A világrend leggyakoribb elméletét a korai keresztény irodalom ismerteti. A föld az univerzum közepén van, domború földterület, amely egy teknős héján található. Lehetőség volt a földet három bálnára, három elefántra, vagy egy elefánton vagy bálnán nyugvó teknősre helyezni.
6
Heliocentrikus rendszer, azaz egy olyan világról alkotott ötletrendszer, amelynek központja nem a Föld, de a Nap az ókori gondolkodók eszébe jutott már többször. Visszhangzik néhány ókori görög filozófus írásában, a késő egyiptomi és babilóniai szövegekben. Korszakunk megjelenésével és különösen egy új vallás kialakulásával azonban a heliocentrizmust évszázadok óta elfelejtik. Ennek fényében a nevek, mint például Giordano Bruno és Nikolai Kopernikusz, mint csillagok ragyognak egy sötét éjszakai égbolton. És az a tény, hogy a Föld golyó, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, csak Fernand Magellan világ körüli útja után.
