Azoknak a személyeknek, akik éppen a hitbe jutottak és elkezdtek játékokat venni, mindig felmerül a kérdés: vajon helyesen cselekszik-e, helyesen érzékeli-e a körülötte zajló eseményeket.
Az a személy, aki elkezdett templomba járni, magának fel kell ismernie, hogy mikor megy a templomba, maga is Istennel fog találkozni. Ez az első és legfontosabb feltétel. A közös gyülekezeti ima nem engedi, hogy a gondolatok szétszóródjanak, és az egyházi énekek megfelelő módon hangolják a lelket.
A szolgálat előtt tanácsos tölteni egy kis időt csendben és imádságban. A templom Isten háza. Ennek alapján az egyházi látogatás tiszteletteljesnek kell lennie.
Minden ortodox kereszténynek részt kell vennie vasárnapi és ünnepi szolgálatokon. Az imádat megértésének kell törekednie. Minden felmerülő kérdést és kétséget a papmal kell megoldani.
A templom meglátogatásakor tiszta és rendezett legyen. A nők számára megfelelő a nemükhöz hasonló ruházat, azaz olyan ruhák és szoknyák, amelyek nem túl nyitottak vagy szorosak. Célszerű kozmetikumok nélkül megtenni. A templomban levő nőnek lefedett fejjel kell lennie (1. Kor. 11, 13). Egy embernek fejfedő nélkül kell lennie egy templomban (1Kor 11, 4). A nő a megtisztulás időszakában nem járhat a templomban.
A templomba való belépéskor érdemes minden gondot hagyni. A szolgálat során nem kell megfordulnia, zajt keltenie, beszélgetnie, elvonva az embereket az imától. Az emberek az egyház ősi hagyománya szerint a templom jobb oldalán állnak, a nők a bal oldalon.
A szolgálat során imádkozni, énekelni és olvasni kell. Ha elveszik a szolgálat menete, akkor a papok azt javasolják, hogy imádkozzanak: "Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, irgalmazz nekem, bûnösnek". A szolgálat végéig nem szabad elhagyni a templomot.
És ne gondold, hogy a gyertya megvesztegetés Istennek. „Az Istennek tett áldozat egy törött szellem” (Zsoltár 50, 19). A gyertya lerakásával az ember hozzáteszi magát egy puha viaszhoz, annyira akarja, hogy megfeleljen Krisztus akaratának, és felszólítja Istent, hogy a szívében gyulladjon meg a hit fénye.
Minél inkább folytatódik a templomba menése, annál kevesebb kérdés marad fenn, mindent a helyére rak. Mindig érdemes emlékezni az sv szavaira. Dávid király: „A te kegyelmetek sokasága szerint lépek be a házadba” (Zsoltár 5, 8), vagyis egy személy Isten kegyelmével lép be a templomba, és nem akarata útján. És svt. John Chrysostom, az Isten irgalmasságát követően, feláldozza ezt az áldozatot: „Félelemben imádom a szent templomát” (Zsoltár 5, 8) - nem olyan, mint sok olyan imádat, akik karcolják, ásítják, dobálják, de félelemmel és félelemmel. Aki így imádkozik, minden gonoszt fekszik, minden erényben telepedik le, Isten kedvességét nyeri el.
