A modern ember a tudás jelentős részét a médiából nyeri. De voltak idők, amikor új ismereteket csak könyvekből lehetett megszerezni. Az első könyv papirusz- vagy pergamenlemez, amelyet finom táblákkal írtak össze, összecsavarva vagy tűzve.
A könyvek történetéből
Egy ideje a szóbeli legendák voltak az egyetlen információforrás. Az ismeretek és tapasztalatok átadását az ősi időkben emberről személyre, szájról szájra továbbították. Sőt, az információ gyakran elveszett vagy torzult a felismerés nélkül. Ettől a hiányosságtól az emberek elkezdték keresni a tudás anyagi alapon történő egyesítésének lehetőségeit, festői írás, majd írásbeli beszéd felhasználásával.
A legfejlettebb ősi civilizációk végül feltalálták az írást. Erre a célra falapokat, agyag- vagy viaszlapokat, puha fémlemezeket széles körben használtak. Az ókori Egyiptomban például az információkat speciális módon készített papiruszlapokra vették fel. A hosszú tekercsekbe hajtogatott papiruszról szóló korábbi feljegyzések Kr. E. III. Évezredből származnak. Feltételezhetjük, hogy az egyiptomi tekercsek voltak az első könyvek, amelyeket a történelemben ismertek.
Az első pergamen kéziratos könyvek sokkal később jelentek meg, röviddel az új korszak megjelenése előtt. Az ilyen könyvek lapjait egymáshoz rögzítették, kis köteteket készítve. Mivel azokban az években csak a technológiák másolásáról lehetett álmodni, a speciálisan képzett emberek jóhiszeműen írták az első könyveket. Több mester egyszerre dolgozhatott egy könyvnél: az egyik pergamenleveleket készített, a másik szorgalmasan írt írásbeli táblákat rajta, a harmadik illusztrációkon dolgozott.
