Dmitrij Asztrahán "Minden rendben lesz" című filmje, amelyet 1995-ben készítettek, és amely már nem veszítette el relevanciáját, nem veszítette el a néző érdeklődését. Egy közönséges élettörténet, hasonlóan az udvarban lévő szomszédok és rokonok több száz kitalált sorsához, nem hagyja közömbösnek az oroszok egy generációjának képviselőjét.
A film modern klasszikusává vált
Az "Minden rendben lesz" játékfilm forgatása nehéz időszakban zajlott az orosz mozi számára. Ennek ellenére a kép nemcsak megtalálta a nézőt, hanem az akkori sajátos tükröződésévé is vált. Számos kritikus látta a film bizonyos karikatúráját a háború lakosaival szemben, ám a történet ezen oldalának tömeges nézője nem akarta észrevenni mind a premier alatt, sem pedig most, csaknem 20 éves fennállása után, nem látja. A rendező munkájának csodálóinak áttekintése szerint a film annyira közeli és érthető, hogy világosan megmutatja egy igazi orosz ember karakterét, még azokban a hősökben is, akik Amerikából érkeztek, hogy meglátogassák kicsi szülőföldjét.
Érdekes tények a film forgatásáról
A "Minden rendben lesz" című filmet Szentpéterváron, Utkina Zavod nevű helyen, a város szélén készítették. Tájkép-tervezést nem kellett készíteni, mivel olyan kollégiumi épületet találtak, amely teljesen megismétli a forgatókönyvíró és a rendező ötletét. Figyelemre méltó, hogy a forgatás közben a ház lakói ott voltak, folytatva a szokásos alkoholfogyasztást, és némelyikük rendszeresen villog a tömeges jelenetekben. Állandó intoxikációjuk nem akadályozza meg a színészcsoportot, hogy melegen visszahívja őket. Például Mihhail Ulyanov kapott egy csokor virágot tőlük, amelyeket az „egész világ” által gyűjtött apró érmékkel vásároltak. Elmondása szerint ez a legdrágább csokor egész karrierje során, mert a szívéből, valójában a szívéből adták át!
A filmet télen készítették, de a forgatókönyv szerint a képet nyáron készítik. Ebben a tekintetben sok vicces helyzet merült fel. A főszereplők küzdelmét egy hatalmas napellenző alatt forgatták, fa háttérrel, ahogy havazott. Ennek eredményeként a berendezés majdnem sérült. A magányos idős embernek a teherautóhoz kötött kerekes székben való vezetése nem volt trükk, mivel nem volt olyan kaszkadőr, akinek arca legalább részben hasonló volt a szerep előadójának. Ennek eredményeként az epizód felvételeinek nagy részét maga Mihhail Ulyanov készítette.
A casting fellépése nem vett sok időt, mivel a szerepeket már az előadóművészek írták. Az egyik hős hirtelen visszautasításával járó kis átfedések a nehéz munka miatt, Dmitrij Astrakhan szerint maguk döntöttek, és nem befolyásolták a film minőségét. Ez egy elszigetelt eset volt, a szereplők többi része a forgatókönyv elolvasása után habozás nélkül beleegyezett abba, hogy részt vegyen. A 90-es évek orosz Hamupipőke története mind a színészvilág kiemelkedő képviselőinek figyelmét felhívta, és a nézők széles köre számára ismeretlen.
