A japán szülõk nagyon különböznek az orosz szülõktõl. Lehetetlen elképzelni azokat a mondatokat, amelyeket a hazai játszótereken gyakran hallanak: "rossz fiú vagy", "meg fogok büntetni" stb. Még akkor is, ha egy kis japán gyermek anyjával harcol, vagy filctollral feltünteti firkákat az üzlet ajtaján, a szigorú megrovások és a büntetések nem következnek be.
A japán oktatás fő feladata
Japánban egy 5-6 éves kortól a "király" egy csecsemő, minden megengedett neki. De ebben a korban megy keresztül a "rabszolga" színpadon. 5-15 éves kortól a társadalmi magatartás kötelező normáit és egyéb szabályokat kell betartani. 15 év elteltével egy tinédzser már felnőttnek tekinthető, aki betartja a szabályokat és tisztában van felelősségükkel.
A japán oktatás fő feladata egy olyan személy felnevelése, aki együtt fog működni egy csapatban. Ez feltétlenül szükséges a japán társadalomban való létezéshez. Öt év után a gyermekek szigorú szabályrendszerben vannak, amely elmagyarázza, hogy mit kell tenni bizonyos élethelyzetekben. Az ilyen csoporttudat felnevelése azonban ahhoz vezet, hogy az idősebb gyermekek nem tudják, hogyan kell önállóan gondolkodni.
A közös előírások betartásának vágya olyan mélyen gyökerezik a gyermekek fejében, hogy ha egyiküknek megvan a saját véleménye, akkor nevetségesség, megvetés és gyűlölet tárgyává válik. Manapság az "ijime" nevű jelenség elterjedt a japán iskolákban. A másoktól kissé eltérő nem szabványos hallgató zaklatásnak van kitéve, és rendszeresen megverik. A japán gyermekek és serdülők számára a legrosszabb büntetés az, ha a csoporton kívül esnek a csapaton kívül.
