Az állam gazdaságpolitikája tevékenysége külső és belső szféráját egyaránt érinti. Ennek egyik fő típusa a merkantilizmus politikája.
előfeltételek
A 15. század óta az európai államok fokozza erőfeszítéseiket a nemzetközi kapcsolatok terén, fejlesztik a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, és megjelennek az első nagy szervezetek, mint például a Kelet-India Kereskedelmi Társaság. Mindez arra ösztönözte a korszak közgazdászát, hogy hozzon létre egy merkantilizmus politikájában kifejezett szabályok és doktrínák rendszerét, amelynek fõ elképzelése az állam aktív részvétele volt az ország és lakosainak gazdasági tevékenységében pénz, arany és ezüst felhalmozása céljából.
A merkantilismus fogalma szorosan kapcsolódik a protekcionizmus fogalmához, a politikai doktrínához, amely szerint a más országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok korlátozottak, a tőke kiáramlása és a külföldi javak fogyasztása tilos.
A merkantilizmus politikájának alapelvei
Az olyan európai országokban, mint Anglia, Franciaország, Németország és Ausztria, a XV-XVI. Században. a merkantilizmus politikáját bármilyen módon az országban történő felhalmozásra redukálták. E célokat a külföldi áruk behozatalának korlátozása, az arany és ezüst országból történő kivitelének tilalma, külföldi termékek vásárlásának tilalma áruk külföldi értékesítéséből származó jövedelem stb. Idővel ezeket a létesítményeket módosították és megváltoztatták, és a 16. század végétől a 19. század közepéig a merkantilizmus politikája fokozatosan elmozdult a nemesfémek kivitelének szigorú korlátozásaitól.
Késő merkantilismus
A 19. század végére a legerősebb európai hatalom már elfogadta a merkantilismot mint fő gazdasági doktrínát. A hatóságok mesterséges beavatkozása a gazdasági életbe nemcsak pozitív gazdasági következményekhez vezet (a kereskedelem egyensúlyának növekedése, a GDP növekedése, a lakosság jóléte javulása), hanem a termelés technológiai támogatásának fejlesztéséhez, a megnövekedett születési arányhoz, a társadalmi feszültség csökkentéséhez és az életminőség javulásához is. Az olyan gazdasági történészek szerint, mint például Immanuel Wallerstein és Charles Wilson, a 19. században Angliában a technikai forradalom nem történt volna meg a merkantilismus elveinek gyakorlati alkalmazása nélkül.
A merkantilizmus politikájának végrehajtása nehéz lesz, ha az országnak nincs természeti erőforrása. Ez azt jelenti, hogy nincs fejlett termelés, ezért problematikusvá válik a tőke felhalmozódása.
