1793 decemberében a párizsi tömeg hangos sírással robbant fel a Sorbonne-i templomban, ahol Richelieu bíboros maradványai száz és fél évig pihentek. Izgatott emberek kinyitották a sírot, és megszakították az egykor hatalmas bíboros maradványait. Ez csak az egyik bizonyíték arra, hogy Richelieu személyiségét és tetteit kétértelműen értékelték a francia társadalomban.
A Richelieu személyiségértékelésének következetlensége
Sok évvel a bíboros maradványainak megrajzolása után a francia emberek tisztelegtek a középkori Franciaország vezetõjének. Az ország széles körben fedezte Richelieu katonai és politikai történelemhez való hozzájárulását. Furcsa módon, de néhány kutató egyetért azzal, hogy a bíboros különösen nagy sikereket ért el nem a kormányzatban, nem a diplomáciában és a gazdaságban, hanem a kultúrában.
Richelieu bíboros azon ritka államférfiak számának tulajdonítható, akiknek cselekedetei és döntései továbbra is heves vitát okoznak a társadalomban. A politikus hagyta a jelet Franciaország és egész Európa történetében túl mélynek. A jelentőség szempontjából a XVII. Század első felében a politikai színtéren fellépő Richelieu személyisége csak összehasonlítható Cromwellnel, Nagy Péterrel vagy Napoleon Bonaparte-val.
Richelieu életében azonban nem volt népszerű Franciaország lakossága körében. Nem csak az emberek, hanem az arisztokraták is féltek a bíborostól és gyűlölték őt. És ez nem meglepő, mert Richelieu hozzájárult a nemesség hanyatlásához, tetteivel aláásva a régi Franciaország feudális alapjait. És a Habsburgok ellen indított katonai akciói a tömegek katasztrófáinak súlyosbodásához vezettek.
