A második világháború vége nem azt jelentette, hogy az ellenséges politikai erők közötti konfrontáció megszűnt. Éppen ellenkezőleg, a náci Németország elleni győzelem után előfeltételeket teremtettek a kapitalista Nyugat és a kommunista Kelet közötti konfrontációhoz. Ezt a konfrontációt hidegháborúnak hívták, és a Szovjetunió összeomlásáig tartott.
A hidegháború okai
Mi volt az oka a hosszú és „hideg” konfrontációnak Nyugat és Kelet között? Mély és oldhatatlan ellentmondások voltak az Amerikai Egyesült Államok által képviselt társadalom modellje és a Szovjetunió által vezetett szocializmus rendszer között.
Mindkét világhatalom meg akarta erősíteni gazdasági és politikai befolyásukat, és a világközösség vitathatatlan vezetõivé váltak.
Az Egyesült Államok rendkívül elégedetlen volt, hogy a Szovjetunió számos kelet-európai országban megalapozta befolyását. Most kezdtek uralni a kommunista ideológiát. A nyugati reakciós körök attól tartottak, hogy a kommunista ötletek tovább hatolnak be a Nyugatba, és hogy a kialakult szocialista tábor komolyan versenyezhet a kapitalista világgal a gazdasági és katonai szférában.
A hidegháború kezdetén a történészek a Winston Churchill vezető angol politikus beszédét veszik figyelembe, amelyet Fultonban, 1946 márciusában tartott. Beszédében Churchill figyelmeztette a nyugati világot a hibák ellen azáltal, hogy közvetlenül beszélt a közelgő kommunista veszélyről, amelynek szembe kell néznie az egyesüléssel. Az ebben a beszédben megfogalmazott rendelkezések tényleges felhívássá váltak a Szovjetunió elleni hidegháború kitörésére.
Hidegháború
A hidegháborúnak több csúcspontja volt. Az egyik az volt, hogy számos nyugati állam aláírta az Észak-atlanti Szerződést, a koreai háború és a nukleáris fegyverek tesztelése a Szovjetunióban. A 60-as évek elején a világ riasztással figyelte az úgynevezett karibi válság kialakulását, amely azt mutatta, hogy a két nagyhatalom olyan hatalmas fegyverekkel rendelkezik, hogy a lehetséges katonai konfrontációban nem lesz nyertes.
Ennek a ténynek a tudatosítása arra késztette a politikusokat, hogy a politikai konfrontációt és a fegyverek felépítését ellenőrzés alá kell vonni. A Szovjetunió és az USA vágya erõsíteni katonai hatalmát óriási költségvetési kiadásokhoz vezetett és aláásta mindkét hatalom gazdaságait. A statisztikák azt sugallták, hogy mindkét gazdaság nem volt képes fenntartani a fegyverkezési verseny ütemét, így az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai végül megállapodást kötöttek a nukleáris arzenál csökkentésére.
De a hidegháború még messze nem ért véget. Az információs térben folytatta. Mindkét állam aktívan használta ideológiai apparatívumait, hogy aláássák egymás politikai hatalmát. A provokációkat és a felforgató tevékenységeket felhasználták. Mindkét fél megpróbálta nyugodtan bemutatni társadalmi rendszerének előnyeit, miközben bántalmazta az ellenfél eredményeit.
