Az ortodox doktrína szerint a közösség szentsége abban áll, hogy a hívõk kenyérrel és borral evének az Úr Jézus Krisztus testének és vérének valódi lényegét. A közösség szentsége egyike annak a hét ortodox szentségnek, amelyben az ember egyesül Istennel.
A közösség szentségének létrehozása nem vonatkozik az emberi szertartásokra vagy a papok találmányára. Ha az evangéliumi narratívához fordulunk, egyértelmű lesz, hogy az Eucharisztia szentségét (közösséget) maga az Úr Jézus Krisztus hozta létre.
A közösség szentségét a Megváltó hozta létre röviddel a kereszt halála előtt - csütörtökön. Eddig ezt a napot "csütörtök" -nek nevezik annak a jeleként, hogy ez az ember lelke megtisztulásának és utódainak Istennel való egységének különleges ideje. Az evangéliumok szerint Krisztus egy titokzatos vacsora alatt a Sion kamrájában kenyeret vett, megtört és elosztotta tanítványainak az apostoloknak azzal a szavakkal, hogy ez az Isten Fiának valódi teste. Ezenkívül a Megváltó megáldotta a pohár bort, mondván, hogy ez az ő vére. Maga az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezt a szentséget tegyük emlékezetéül.
A közösség szentségére a kereszténység első évszázadában került sor. Tehát az egyház történetéből ismert, hogy a hívõk titokban gyűltek össze pogány hatalommal, isteni szolgálatokat végeztek és részt vettek Krisztus testében és vérében, teljesítve a Megváltó szövetségét.
A közösség szentségének szükségességét az evangélium is rögzíti. Maga Krisztus azt mondta, hogy az együttélés szükséges ahhoz, hogy önmagában éljünk. Az Istennel való közösségről a közösség szentségében az evangélium beszél. Krisztus prédikált, hogy azok a nép, akik áldozatot vállalnak, benne maradnak (az Úr Jézus Krisztus), és maga az Úr is bennük marad.
