A Boldogságos Szűz Mária temetésének rítusa egy speciális szolgálat az ortodox egyházban, amelynek során emlékezetbe kerül az Isten Anya gyülekezetének feltételezése és temetése. Ez egy különleges szolgáltatás, amelyen minden ortodox keresztény megpróbál részt venni.
A Boldogságos Szűz Mária temetkezési rendje magában foglalja mind a Szűz Mária feltételezésére (halálára) szentelt szomorú énekeket, mind a liturgikus szövegeket, amelyek reményt adnak az embernek, hogy teljesítse magának a Szűz Mária ígéretét Isten közbenjárásáról az Isten előtt az idők végéig.
Az Isten Anyja temetésének imádatai egy jámbor szokás, amely beletartozik az egyház liturgikus életébe. A Typiconban (az egyház liturgikus alapszabályát tükröző fő könyvben) nincs nyomon követés az Isten Anyja temetésének rendjére és annak befejezésére az ortodox egyházakban. A Typiconnak a szolgálatról való ilyen hallgatása azonban nem akadályozza az imádatot, mert egy ilyen akció kifejezi az ember különleges szeretetét Isten Anyja iránt és tiszteletet a keresztények lelkes védőszentje iránt.
Az első kézirat a Boldogságos Szűz Mária temetkezési rangjával a XV - XVI századból származik. A megszilárdult jámbor szokás szerint ezt a szertartást Jeruzsálemben, a Szűz sírjánál végzik reggel, Isten Anya gyülekezésének ünnepének előestéjén. Történelmileg a keleti ortodox egyházakban ezt az imádatot a Szűz Mária Mennybemenetele ünnepi szolgálatával (új stílus szerint augusztus 28.), azaz a Nagyboldogasszony ünnepén hajtották végre. A Konstantinápoly Nagy Egyház Alapokmánya azonban tiltja a Szent Szent Teotokos temetésének rangsorának és a Nagyboldogasszony ünnepi szolgálatának ilyen kombinációját. Oroszországban azonban fennmaradt az a gyakorlat, hogy a Nagyboldogasszony szolgálatot ünnepeljék az egész éjszakai vigil (a Nagyboldogasszony előestéjén) egyesítésével az isteni szolgálatnak a temetők rangjától elkülönített részével. Ebben az esetben a temetkezési rangsor augusztus 27-én esik. Ilyen gyakorlatra a kijevi Pechersk Lavra-ban és a Kostroma Epiphany-kolostorban kerül sor.
Az orosz ortodox egyház legtöbb egyházában a Szent Szent Teotokos temetésének rendje általában a Nagyboldogasszony ünneplésének a következõ napjain történik. Ezt a szolgálatot leggyakrabban az Isten Anyja mennybemenetele ünnepe után, harmadik napon ünneplik. Ha figyelembe vesszük, hogy a napi kör imádása az ünnepelt esemény estéjének előestéjén kezdődik, akkor a temetkezési rangú egész éjszakai vigílt a Szűz Nagyboldogasszony ünnepe utáni második napon, augusztus 29-én végzik.
A Szűz temetkezési szertartásának a Nagyboldogasszony utáni harmadik napon történő elvégzésének gyakorlata Oroszországban a 19. század közepe óta határozottan beépült, amikor ezt a szolgálatot pontosan ebben a sorrendben kezdték elküldeni a Szentháromság-Szergeje Lavra gettános kolostorában.
Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a Szűz Mária Mennybemenetele harmadik napja néha egybeesik a vasárnappal. Ebben az esetben az Isten Anyja eltemetésének parancsát nem a vasárnapi vasárnapi szolgálattal hajtják végre, hanem elhalasztják a Nagyboldogasszony utáni negyedik napra (ennek megfelelően az egész éjszakai vigil, amelyet az előző éjjel hajtottak végre, a harmadik napon). Ez történt 2015-ben. Az Isten Anyja mennybemenetele ünnepe augusztus 28-án, pénteken esett le, a harmadik nap pedig egybeesik a vasárnappal. Vasárnap előestéjén azonban szombat este ünnepi vasárnapi istentiszteletet tartanak. Ezért az Isteni Szolgálati Charta azt ajánlja, hogy a Szent Szent Teotokos temetkezési szolgálatait áthelyezzék a Nagyboldogasszony utáni 4 napra (augusztus 31. hétfő). Ennek megfelelően a temetkezési parancsot 2015. augusztus 30-án, vasárnap este kézbesítik.
Érdemes megjegyezni, hogy a plébánia rektorának áldásával bármely indokolt esetben az Isten Anyja temetésének rendje szolgálhat a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele ünneplésének másnapjain is.
