Az emberiség történetének egyik legnagyobb eredménye az írás találmánya volt. Az ókori Keleten született, egyik legrégebbi faja az ókori Egyiptom hieroglifái.
A betűk hallgatnak, ha senki sem tudja, hogyan kell elolvasni őket. Az ókori Egyiptomban a papok voltak a társadalom legképzettebb részei, és ez a birtok eltűnt a hellenisztikus időszakban, amikor I. Theodosius császár rendeletével bezárták az egyiptomi templomokat. A görögök, majd a rómaiak uralkodása alatt még az egyiptomiak által beszélt nyelv is elveszett, mi a helyzet a hieroglifák olvasásának képességével.
Ezt követően megpróbálták megfejteni az ősi egyiptomi forgatókönyvet. Ezt például a XVII. Században, Kircher jezsuita pap próbálta, de nem sikerült. A 19. században történt áttörés ezen a területen, és Napóleon közvetett módon hozzájárult ehhez.
Rosetta kő
Sok más hódítótól eltérően, Napóleon művészeket és tudósokat vitt kampányaiba. Az 1798-1801-es egyiptomi kampány sem volt kivétel. Napóleonnak nem sikerült meghódítania Egyiptomot, de a művészek festették a piramisokat és a templomokat, lemásolták a benne található leveleket, a trófeák között pedig egy fekete bazalt síklap volt, feliratokkal borítva. A lelet helyén a lemezt Rosetta kőnek hívták.
Ez a lelet reményt adott az egyiptomi hieroglifák dekódolására, mivel az egyiptomi szöveg mellett görög nyelvű szöveg volt, amelyet a tudósok jól tudtak. A két szöveg összehasonlítása azonban nem volt könnyű: a hieroglifás felirat 14 sort, a görög pedig 54 sort foglalott el.
A kutatók emlékezett az ősi tudósra, Gorapollonra, aki a 4. században írt. egy könyv az egyiptomi hieroglifákról. Gorapollon azzal érvelt, hogy az egyiptomi írásban a szimbólumok nem hangok, hanem fogalmak jelentését jelentik. Ez magyarázta, hogy miért rövidebb a görög felirat, mint az egyiptomi, de nem segített a dekódolásban.
