1991 márciusában országos népszavazást tartottak az akkori Szovjetunió részét képező Orosz Föderációban, amelynek eredményeként az elnökség intézménye megjelent a köztársaságban. Az elnökség létrehozását a gazdasági és politikai helyzet sajátosságai okozták, ami a végrehajtó hatalom megerősítését tette szükségessé. 1991 júniusában a köztársaság megkapta az első elnököt, aki B.N. Jelcin.
Az elnökség bevezetése előtt
Boris Jeltsin népszerűsége a lakosság széles tömege körében 1987 óta kezd növekedni, amikor ő, a moszkvai városi pártbizottság első titkára volt, nyílt konfliktusba került a Népzékes Szövetség Szervezetének központi vezetésével. A Jeltsin fő kritikája az M.S.-re irányult. Gorbacsov, a Központi Bizottság főtitkára.
1990-ben Boris Jeltsin az RSFSR népi képviselőjévé vált, és ugyanezen év május végén a köztársasági legfelsõ tanács elnökévé választották. Néhány nappal később elfogadták az orosz szuverenitás nyilatkozatát. Előírták, hogy az orosz jogszabályok elsőbbséget élveznek a Szovjetunió jogalkotási aktusaival szemben. Az úgynevezett "szuverenitási parádé" egy olyan országban kezdődött, amely szétesni kezdett.
A SZKP történetének legutóbbi XXVIII. Kongresszusán Borisz Jeltsin dacosan elhagyta a kommunista párt sorait.
Boris Jeltsin 1991 februárjában televíziós beszédében élesen kritizálta a Szovjetunió felső vezetésének politikáját. Követelte Gorbacsov lemondását, és minden hatalom átadását a Szövetségi Tanácsnak. Egy hónappal később országos népszavazást tartottak a Szovjetunióban, amelynek eredményei vegyesek voltak. Az ország lakosságának túlnyomó többsége támogatta a Szovjetunió megőrzését, miközben Oroszországban elnöki uralmat vezet be. Ez valójában azt jelentette, hogy az országban kettős hatalom kezdődött.
