"Politikai vezető." Ezt a mondatot több száz millió ember hallja a TV-képernyőkről minden nap, különböző szövegekben. De nem mindegyik képes egyértelműen és egyértelműen elmagyarázni, mi a jelentése ennek a kifejezésnek a mögött.
![Image Image](https://images.culturehatti.com/img/kultura-i-obshestvo/67/kto-takoj-politicheskij-lider.jpg)
Használati útmutató
1
Ki tekinthető politikai vezetőnek? Első pillantásra egy ilyen kérdésre a válasz nagyon egyszerű, szó szerint a felszínen fekszik. A politikai vezető az államfő vagy valamely párt, társadalmi mozgalom vezetője. Ez az egyszerűség azonban csak nyilvánvaló, mert nem mindig ez a helyzet.
2
A politikai vezető mindenekelőtt olyan személy, aki valóban (és nem névlegesen) vezethet egy országot vagy nagy tömegeket, összegyűjtheti és szervezi a társadalom széles rétegeit, ösztönözheti őket önmaguk iránti együttérzéssel, hitük oka, jogszerűségével és ötleteivel. Ehhez rendelkeznie kell meggyőzés, oratív tehetség, figyelemre méltó szervezeti képességek és erős akarat ajándékával. Egyszóval, hogy kifejezett karizmája legyen, mint gyakran mondják. A politikai vezetőnek szellemileg fel kell készülnie a nehézségekre, szükség esetén teljes felelősséget kell vállalnia, és szigorú, sőt szigorú intézkedéseket kell igénybe vennie a közjó érdekében.
3
Ezért nem elegendő egy magas beosztás ahhoz, hogy politikai vezetővé váljék. A történelem számos olyan esetet ismer, amikor az államokat gyenge, felkészületlen emberek vezetik, akik üzleti és erkölcsi tulajdonságaikban egyszerűen nem feleltek meg a helyüknek. Békeidőben, boldog környezetben még mindig elviselhető. De a tárgyalások korszakában az ilyen emberek politikai vezetõkének képtelensége nagy bajrá vált mind a maguk (és szeretõik), mind az emberek és az állam számára. És az a tény, hogy ezek a képtelen vezetők elég méltó emberek lehetnek, akik őszintén jót kívántak népének, már nem játszik szerepet. Klasszikus példák a XVI. Lajos francia király és II. Miklós orosz császár.
4
A politikai vezetőnek kitartóan meg kell őriznie népének és államának érdekeit. Ezenkívül figyelembe kell vennie a másik fél érdekeit, és szükség esetén ésszerű kompromisszumot kell tennie.
5
Sajnos a politikai vezetők gyakran olyan emberek, akiknek - amint mondják - „ágyú lövés miatt” nem szabad engedélyezni hatalmat. A legjellemzőbb példa Adolf Hitler, akinek vitathatatlan oratális tehetsége, meggyőző képessége van, ügyesen spekulálva a német nép által a Versailles-i világ ragadozó körülményei miatt megtapasztalt óriási nehézségekről, valamint a nemzeti megaláztatás érzésére, és a németek többségét fanatikus önbizalommal bátorította és válhatottá vált. Németország élén. Hogy ért véget magának Németországnak és az egész világnak, jól ismert.