A liberális nézetek az egyik legbefolyásosabb ideológiai és politikai mozgalom. A személyiség és a szólásszabadság, a jogállamiság és a hatalmi szétválasztás alapelvei, amelyeket ma kifejlesztett, a demokratikus társadalom legfontosabb értékei.
A liberalizmus eredete
A liberalizmus fogalma (a latin liberalizmustól mentes) az irodalomban először a 19. században jelent meg, bár sokkal korábban alakult ki a társadalmi-politikai gondolkodás során. Az ideológia a polgárok abszolút diszkréciójú helyzetére adott válaszként merült fel az abszolút monarchia területén.
A klasszikus liberalizmus legfontosabb eredményei a társadalmi szerződés elméletének, valamint az egyén természetes jogainak és a hatalom szétválasztásának elméleteinek kidolgozása. A társadalmi szerződés elméletének szerzői D. Locke, S. Montesquieu és J.-J. Rousseau. Elmondása szerint az állam, a civil társadalom és a jog eredete az emberek közötti megállapodáson alapul. A társadalmi szerződés azt jelenti, hogy az emberek részben feladják a szuverenitást, és átruházják azt az államnak cserébe a jogaik és szabadságuk biztosításáért. A fő elv az, hogy egy legitim irányító testületet a szabályozott beleegyezésével kell megszerezni, és csak a polgárok által átruházott jogokkal rendelkezik.
Ezen jelek alapján a liberalizmus hívei nem ismerik el az abszolút monarchiát, és azt hitték, hogy az ilyen hatalom sérül, mert nincs korlátozó alapelve. Ezért az első liberálisok ragaszkodtak a hatalom törvényhozói, végrehajtó és bírósági szétválasztásának megfelelőségéhez. Így létrejön egy ellenőrzések és egyensúlyok rendszere, és nincs hely az önkényességre. Hasonló gondolatot részletesen leírnak Montesquieu munkái.
A liberalizmus ideológiai alapítói kidolgozták az állampolgár természetes elidegeníthetetlen jogainak elvét, ideértve az élethez, a szabadsághoz és a vagyonhoz való jogot. Birtoklásuk nem függ az osztályhoz való tartozástól, hanem a természet adja.
Klasszikus liberalizmus
A 18. század végén és a 19. század elején kialakult a klasszikus liberalizmus egy formája. Ideológusai között szerepel Bentham, Mill, Spencer. A klasszikus liberalizmus támogatói nem a társadalmi, hanem az egyéni érdekekre összpontosítottak. Sőt, az individualizmus prioritását radikális szélsőséges formában védték meg. Ez megkülönböztette a klasszikus liberalizmust attól a formától, amelyben eredetileg létezett.
Egy másik fontos elv az paternizmus elleni küzdelem volt, amely magában foglalta a kormány minimális beavatkozását a magánéletbe és a gazdaságba. Az állam részvételét a gazdasági életben az áruk és a munkaerő szabad piacának létrehozására kell korlátozni. A liberálisok a szabadságot kulcsértéknek tekintették, amelynek fő garanciája a magántulajdon volt. Ennek megfelelően a gazdasági szabadság volt a legfontosabb prioritás.
Így a klasszikus liberalizmus alapvető értékei a személyes szabadság, a magántulajdon sérthetetlensége és az állam minimális részvétele voltak. A gyakorlatban azonban egy ilyen modell nem járult hozzá a közjó kialakulásához, és társadalmi rétegződéshez vezetett. Ez a neoliberális modell elterjedéséhez vezetett.
