Az ortodox hagyományban létezik a keresztszülők gyakorlata, amelyet csecsemők keresztelésekor használnak. A keresztszülõket a gyermek szellemi nevelõinek tekintik, ôk viselik felelõsséget Isten elõtt a csecsemõ gyülekezetéért.
A keresztszülők leggyakrabban a csecsemő családjának barátai. A fiziológiás anya és apa nagyon közeli embereket akar elvinni a keresztanyahoz. Néha azonban vannak olyan helyzetek, amikor a kívánt keresztszülők valamilyen okból nem lehetnek jelen a keresztség szentsége alatt. Ugyanakkor az elméleti keresztszülők nagyon szeretnének ilyenvé válni anélkül, hogy jelen lenne a szentség alatt. Felmerül a kérdés: lehetséges-e keresztapja lenni távollétében?
Az ortodox egyház világos választ ad a feltett kérdésre. Hiányos lehetetlen lenni keresztanyja (keresztanya). Ez a gyakorlat Oroszországban a forradalom előtti években csak a királyi családok gyermekeinek keresztelése során zajlott. De még ez a gyakorlat sem felel meg az egyház minden olyan kánon meghatározásának, amely az keresztszülők csecsemőkkel szembeni kötelességeire vonatkozik.
Miért nem lehet távoli keresztmama? A helyzet az, hogy a keresztelő pontosan az a személy, aki közvetlenül részt vesz a gyermek keresztelésének szentségében. A szentség alatt valamilyen spirituális kapcsolat alakul ki a csecsemő és a keresztelő között. A keresztszülők karjukban tartják a gyermeket, ők ők feladják a Sátánt a csecsemőért, és együtt vannak Krisztussal. Mindez, mint sok más dolog is, fizikailag nem valósítható meg anélkül, hogy jelen lenne a keresztség szentsége alatt. Ezért lehetetlen a szó teljes értelmében távolléssel kereszténynek lenni. Ennek megfelelően erre a gyakorlatra nem kerülhet sor a modern ortodox társadalom tudatában.
