Musa Jalil nemcsak híres tatár költő és újságíró, hanem a Szovjetunió hősje, aki a Nagy Honvédő Háború alatt megfelelő módon teljesítette hazája iránti kötelességét, életét kockáztatva. Ő is ismert a Moabite Notebook, a börtönökben fekvő versek sorozatának sorozata. Musa Jalil életének és munkájának a mai napig csodálata van, és ösztönzi az embereket a béke és az emberiség nevében végzett eredményekre.
életrajz
Musa Jalil az Orenburg megyében, Mustafino faluban született egy nagy családban, 1906. február 15-én. Igazi neve Musa Mustafovich Zalilov, álnévvel jött iskolában, amikor újságot tett közzé osztálytársai számára. Szülei, Mustafa és Rakhima Zalilovs, szegényen éltek, Musa már hatodik gyermeke volt, és Orenburgban addig éhínség és pusztítás történt. Mustafa Zalilov kedvesnek, barátságosnak, ésszerűnek tűnt, felesége Rahima pedig szigorúan gyerekeknek, írástudatlan, de csodálatos vokális képességekkel rendelkezik. Eleinte a leendő költő egy szokásos helyi iskolában tanult, ahol különösen tehetséges, kíváncsi és egyedülálló sikereket ért el az oktatás megszerzésében. A legelső évektől fejlesztette az olvasás szerelmét, de mivel nem volt elég pénz a könyvekhez, manuálisan készítette el, és maga írta le őket. hallotta vagy találta fel, és 9 éves korában kezdte verseket írni. 1913-ban családja Orenburgba költözött, ahol Musa belépett a Husainia madrasahba, ahol képességeinek hatékonyabb fejlesztésére kezdett. A madraszahban Jalil nemcsak a vallási tudományokat tanulmányozta, hanem az összes többi iskolában is, például a zenét, irodalmat, festményt. Tanulmányai alatt Musa megtanulta a húros hangszer - a mandolin - lejátszására.
1917 óta Orenburgban zavargások és törvénytelenség kezdődik, Múzát elárasztják a zajló események, és alaposan fordít időt versek készítésére. Belép a Kommunista Ifjúsági Ligába, hogy részt vegyen a polgárháborúban, ám asztenikus, vékony felépítése miatt nem jelentkezik be. A városi katasztrófák hátterében Musa apja tönkrement, ezért börtönbe kerül, amelynek eredményeként tífusz megbeteged és meghal. Musa anyja a piszkos munkát végzi annak érdekében, hogy valamilyen módon táplálja a családot. Ezt követően a költő belép a komszomolba, amelynek parancsát nagy kitartással, felelősségteljesen és bátorsággal hajtják végre. 1921 óta az éhínség Orenburgban kezdődik, Musa két testvére meghal, ő maga hajléktalan gyermek lesz. Az éhezéstől menti meg a Krasnaya Zvezda újság alkalmazottja, aki segíti az beiratkozást az Orenburgi Katonai Pártiskola, majd a tatár Közoktatási Intézetbe.
1922 óta Musa Kazanban él, ahol a dolgozó karon tanul, aktívan részt vesz a komszomol tevékenységeiben, különféle kreatív találkozókat szervez a fiatalok számára, és sok időt szentel az irodalmi művek készítésének. 1927-ben a komszomoli szervezet Jalilot Moszkvába küldte, ahol a Moszkvai Állami Egyetem filológiai karán folytatta tanulmányait, költői és újságírói karriert folytatott, és a tatár operastúdió irodalmi területét irányította. Moszkvában Musa személyes életeket szerez, férjévé és apjává válik, 1938-ban családjával és egy operastúdióval Kazanba költözik, ahol megkezdi a tatár Operaházat, majd egy évvel később már a Tatár Köztársaság Írói Szövetségének elnöke és a városi tanács helyettese.
1941-ben Musa Jalil háborús tudósítóként ment elõre, 1942-ben súlyosan megsérült a mellkasában, és a nácik elfogták. Az ellenség harcának folytatása érdekében az Idel-Urál német légió tagjává válik, amelyben a hadifoglyokat választotta ki, hogy rekreációs tevékenységeket hozzon létre a nácik számára. Megragadva a lehetőséget, létrehozott egy földalatti csoportot a légióban, és a hadifoglyok kiválasztása során titkos szervezetének új tagjait toborozta. Földalatti csoportja 1943-ban megpróbált felkelést kelteni, amelynek eredményeként több mint ötszáz elfogott komszomol tag csatlakozott a belorusz partizánokhoz. Ugyanazon év nyarán felfedezték a Jalil földalatti csoportot, melynek megalapítóját, Múzát kivégezték azzal, hogy 1944. augusztus 25-én levágta a fejét a Pletzensee fasiszta börtönében.
