A politikai rezsimre az állam politikai hatalmának gyakorlására szolgáló eszközök és módszerek kombinációja jellemző. A politikai rendszerek három kulcsfontosságú típusa létezik - tekintélyelvű, demokratikus és totalitárius.
Használati útmutató
1
A politológusok szerint a világon a legelterjedtebb politikai rendszer tekintélyelvű. Úgy gondolják, hogy ebben a politikai rendszerben a világ lakosságának nagy része él. Az autoritárius államok példái Irán, Marokkó, Líbia, Mexikó, Venezuela, Szaúd-Arábia és néhány posztszovjet ország. Ez a hatalom gyakorlati megvalósításának kérdése, míg jogalkotási szinten ezek az államok elméletileg demokratikusak lehetnek.
2
Az autoritárius államnak számos olyan vonása van, amely megkülönbözteti őket a többi politikai rendszertől. Közbenső helyet foglal el a demokrácia és a totalitarizmus között. Közel van a demokráciához, mert megőrzi a gazdasági szabadságokat, a totalitarizmussal - a hatalom korlátlan természetével.
3
Az autoritárius rendszer egyik jele a hatalomtulajdonosok korlátozott száma. Össze lehet koncentrálva egy ember kezébe, vagy egy szűk személycsoporthoz tartozhat (katonai, oligarchák stb.). A hatalom korlátlan, és a polgárok nem ellenőrzik. A hatalom törvényekre épül, de a polgári kezdeményezéseket nem veszik figyelembe az elfogadásukkor. Ezenkívül a jogállamiság és a törvények előtti egyenlőség elvei csak papíron maradnak.
4
Az autoritárius rendszerben nem hajtják végre a hatalom valódi szétválasztásának elvét, és nem biztosított az igazságszolgáltatás függetlensége. A hatalom központosított, és a helyi képviseleti testületek valójában nem látják el feladataikat.
5
Az autoritárius politikai rezsim széles körű támogatást élvezhet. Még elismeri az ellenzék és a verseny jelenlétét, ám ezeket általában a hatóságok ellenőrzik. Még önmagában is kezdeményezheti az ellenzéki pártok létrehozását a demokratikus rendszer külső betartásának megteremtése érdekében. A valódi ellenzéknek gyakorlatilag nincs hozzáférése a politikai források elosztásához, és minden módon kiszorítják a politikai életből. Az önkényuralom alatt a kormány nem feltétlenül alkalmaz elnyomást, ám mindig képes arra kényszeríteni a polgárokat, hogy engedelmeskedjenek akaratának. Az autoritárius rendszereket gyakran passzív társadalmi bázissal hozzák létre.
6
Annak ellenére, hogy a hatóságok igyekeznek teljes mértékben ellenőrizni a társadalom politikai szféráját, ennek minimális hatása van a gazdaságra. Így az autoritarizmus könnyen megbirkózhat a piacgazdasággal. A kulturális szféra viszonylag független marad, a civil társadalmi intézmények működhetnek, de korlátozottak maradnak, és nincs politikai súlyuk.
7
Az ilyen társadalmakban zajló választások dekoratív jellegűek és a politikai rendszer legitimálásának eszközeként szolgálnak. Gyakran magas szintű politikai részvételük van, és a kívánt jelöltnek vagy pártnak nyújtott támogatás százaléka megközelíti a 100% -ot. A választási harc nem biztosítja az elit toborzását, és kinevezésük felülről történik.
8
Az autoritárius rendszerek előnyeit annak tulajdonítják, hogy a társadalomban biztosítani lehet a politikai stabilitást és a rendet. Nagyon hatékonyak az átmeneti társadalmakban. Közös hátrányuk az, hogy az emberek nem ellenőrzik a hatalmat, ami a társadalmi feszültség fokozódásához vezethet.
