Franciaország történelmi fejlődése érdekes a viharos múltja miatt. Az emberek küzdelme a jogaikért állandó forradalmakhoz és a hatalom gyakori megváltoztatásához vezetett. Ennek eredményeként Franciaország büszkélkedhet azzal, hogy csak történelmének öt köztársasága van.
forradalom
A 18. század vége fordulópont volt a történelem számára Franciaország számára. A nagy francia forradalom, amely a Bastille-erőd elfogásával kezdődött 1789-ben, megalapozta az ország republikánus fejlődését.
Maga a forradalom az instabil monarchikus rezsim miatt jött létre, amely a kormány és az egyes osztályok közötti kompromisszumok sorozatára épült. Az állam védte a burzsoázia és a kiváltságos csoportok érdekeit, miközben a parasztmunkát túlzott mértékben kihasználták. Ennek eredményeként ez a következményhez vezetett, hogy Franciaország más országoktól kezdte el a fejlődésben való lemaradást. Az intelligencia ezt nem tudta észrevenni: észrevételek voltak a társadalomban, a hatóságok iránti bizalom elveszett.
XVI. Lajos által végrehajtott reformok az évszázados rendszer összeomlásához vezettek. A forradalom és a jövőbeli köztársaságok „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondata alapján cselekedtek, amely egyértelműen megmutatta, hogy az emberek hogyan tudtak szenvedni a monarchikus rendszer alatt.
A Francia Köztársaság
Az első francia köztársaságot a forradalom idején hirdették ki, és hivatalosan 12 évig tartott 1792-től, egészen Napóleon Bonaparte hatalomáramlásáig. Ezen idő alatt három alkotmányt fogadtak el, amelyek megváltoztatták a hatóságok rendjét és nevét, de megerősítették az Országos Egyezményről szóló Nemzeti Konvent határozatának döntését.
1804 óta, amikor Bonaparte császárrá nyilvánította magát, a köztársasági rendszer hamarosan tekintélyelvűvé vált. És csak 1848-ra Franciaországnak rövid ideig sikerült visszatérnie a republikánus kormányzati formához. Az 1848 és 1852 közötti időszakot „második második köztársaságnak” hívják, amelynek elnöke Louis Napoleon Bonaparte herceg volt, aki végül ugyanazt tette, mint nagybátyja I. Napóleon, és császárrá nyilvánította magát.
A "Harmadik Köztársaság" sikeresebb volt, mint az előzőek, és 70 évig tartott, 1870-től kezdve. Az ebben az időben elfogadott alkotmányok közbenső államot foglaltak el a monarchia és a köztársaság között, mindazonáltal ezekben az években csatlakozott Franciaország az Entente szövetséghez.
A "negyedik köztársaság" a II. Világháború után alakult 1946-ban. A köztársaság alkotmányát jól kialakított parlamenti rendszer és gyenge elnökség jellemezte.
