A természeti katasztrófák, a civilizációt időről időre felülmúlva, a legtöbb esetben helyrehozhatatlan károkat okoznak, és emberi veszteségeket okoznak. A tudomány és a technológia fejlődése ellenére az emberiség nem csak még nem tanulta meg a természeti jelenségek ellenőrzésének módját, hanem nem is garantálja, hogy megjósolja őket. Ezek a katasztrófák egy sor földrengés sorozatát tartalmazzák, amelyek nemrégiben történt Észak-Olaszországban.
2012. május második felében erős remegés történt Észak-Olaszországban. A katasztrófa elsősorban az Emilia-Romagna olaszországi régióját érintette, de az Apennines-félsziget szinte teljes északi részén 5, 9-es május 20-i földrengést éreztek, és az olasz lakosság pánikba sodorta.
Az olaszországi remegés jelzi az új geológiai folyamatok megnyilvánulását a régió egész területén. Az ITAR-TASS szerint ugyanakkor az ország déli részén kissé kisebb a szeizmikus aktivitás növekedése.
Az olasz Corriere della Sera napilap megfigyelője, Giovanni Caprara megjegyzi, hogy az olaszországi időszakos földrengések arra késztetik a tudósokat, hogy keressék a földkéregben a természeti jelenségek okait, és új módszereket találjanak a szeizmikus jelenségek előrejelzésére. A tudósok közös munkájának eredményeként a szeizmikus veszélyzónák frissített térképére kell jutni.
Az olasz Nemzeti Vulkanológiai és Geofizikai Intézet szakemberei úgy vélik, hogy az elemek által érintett Padan-alföld régóta felkeltette a figyelmüket, ám a földrengések időben történő előrejelzésére szolgáló statisztikák továbbra sem elégségesek és nem túl pontosak, mivel a minősített előrejelzés évekig tartó megfigyelést igényel.
A geofizikusok úgy vélik, hogy az országon áthaladó remegések sorozata az úgynevezett "klaszter" földrengésekre jellemző norma. Az első nyomás után föld alatti zavarok alakulnak ki, amelyek kiszámíthatatlan kőzetmozgásokhoz vezetnek.
Az olasz északi részét sújtó földrengés fő okaként egy változatot állítanak elő, amely szerint az afrikai tektonikus lemez nyomást gyakorol az eurázsiaira. Ebben az esetben az afrikai lemez északi részének sűrűbb sziklái leszakadnak és a földköpeny vastagságába mozognak. Nemcsak az északi, hanem a déli olasz régiók is, beleértve Szicíliát, veszélyeztetik a szeizmikus aktivitást. Az ilyen mély és a szemünk elől rejtett globális geológiai folyamatok ismétlődő földrengésekhez vezetnek.
A nemzetközi kutatók remélik, hogy a litoszféra lemezek mozgásának változásaival kapcsolatos bizonyítékok lehetővé teszik a közeljövőben a földközi-tengeri térségben a szeizmikus aktivitás magas színvonalú előrejelzéseit.
