Julija Timosenko egy modern ukrán politikus, aki a 2004-es Narancsszínű Forradalom egyik vezetőjeként elnyerte a világ legnagyobb hírét. 2005 óta kétszer volt miniszterelnök. Az ebben a posztban 2009-ben végzett tevékenysége miatt Timosenko 7 év börtönre ítélte.
2011. április 11-én az ukrán főügyészség büntetőeljárást indított Julia Timosenko ellen a miniszterelnök hatásköreinek túllépésével. Foglalkozott az ország számára kedvezőtlen oroszországi földgázszállításra vonatkozó szerződések 2009-es megkötésével. Körülbelül másfél hónap elteltével a nyomozás befejeződött, és az ügyet a kijevi kerületi bíróság egyikébe átadták. A tárgyalás a bíróságon 2011. június végén kezdődött, augusztus 5-én pedig Timosenko letartóztatták. Erre az egyik tanú, Mikola Azarov miniszterelnök kihallgatása után került sor, akinek az Narancssárga Forradalom vezetõje kérdéseket tett fel fia korrupciós kapcsolataival és üzletével kapcsolatban. A bíróság úgy döntött, hogy ily módon megakadályozza a tanúk kihallgatását és az igazság megállapítását.
A bírósági vizsgálat 2011. szeptember 8-án zárult le, és október 11-én ítéletet jelentettek be, amelyben Julija Timosenko bűnösnek nyilvánították és 7 év börtönre ítélték, másfél milliárd hrivnya (közel 190 millió dollár) kárának megfizetésével. Másnap újabb papírmunka indult a volt miniszterelnök ellen - ezt az ügyet 2001-ben nyíltan elutasították. Ekkor még a Narancssárga Forradalom jövőbeli vezetőjét azzal vádolták, hogy "más emberek vagyonának elfoglalásában" szerepel az ukrán Egyesült Energiarendszer ipari és pénzügyi vállalatának elnökeként töltött ideje alatt. Ezt a társaságot Julia Timosenko alapította férjével, Alekszandrussal 1991-ben, és egy ideje volt a legnagyobb gázimportőr Oroszországból.
Azon politikus bebörtönzése, aki a legutóbbi választásokon csak a szavazatok 3% -át veszítette el, nagy visszhangot váltott ki mind az ukránok körében, mind a világpolitikában. Különösen azután, hogy az 52 éves „narancssárga hölgy” egészsége romlott. A legkülönbözőbb irányú államok és politikai pártok első személyei összefoglalásukban kifejezték elutasításukat.
