A tüntetések Spanyolországban már 2012 márciusában kezdődtek, de júliusban óriási és mindenütt jelenlévő formájúvá váltak. Az ország 80 nagyobb városából több mint másfél millió ember vett részt a július 19-20-i felvonulásokon. Körülbelül 600 000 lakos és látogató ment Madrid utcáira. A főváros központja megbénult, a parlamentet és a kormányzati ügynökségeket őrizetbe veszik.
A spanyol válság jóval a sztrájk kezdete előtt kezdődött, és a kormányt arra kényszerítette, hogy meglehetősen szigorú intézkedéseket hozzon. Márciusban új munkaügyi jogszabályokat fogadtak el, amelyek egyszerűsítették a munkavállalók elbocsátásának folyamatát, ami széles körű zavargásokat és összecsapásokat váltott ki a kormánygal.
2012. május végén újabb sztrájk került sor, ezúttal az oktatók, a hallgatók és szüleik sztrájkjára. A kormány terve az oktatási kiadások 3 milliárd eurós csökkentését tartalmazta.
2012 júniusában az ország kormányának az Európai Unióhoz kellett fordulnia, hogy 100 milliárd euró összegű pénzügyi támogatást kérjen. Ennek oka több bank problémája volt. Úgy döntöttek, hogy államosítják ezeket a bankokat, júliusra államosították őket: Catalunya Caixa, Banco de Valencia, NovaGalicia és Bankia, és csak a Bankia kért pénzügyi támogatást 19 milliárd euró összegben.
Az Európai Unió támogatásának előfeltétele a szigorú költségvetési megtakarítások - a munkanélküli-ellátások csökkentése, a fizetések csökkentése, az adók emelése - intézkedései. A spanyol kormány úgy határozott, hogy a hozzáadottérték-adót 3% -kal (18% -ról 21% -ra) növeli, mivel az átlagos családi kiadások 450 euróval növekednek. Az önkormányzati intézmények számát 30% -kal, az állami vállalkozások számát pedig csökkentették. A munkanélküli-ellátás 10% -kal csökken, annak ellenére, hogy Spanyolországban az EU-országokban a legmagasabb munkanélküliségi ráta csaknem 25% (a fiatalok körében eléri az 50% -ot). Ezenkívül a köztisztviselők fizetését 7% -kal csökkentették, és a szabadság és a bónuszok kifizetésének kiegészítő napjait törölték.
Az ilyen szigorú intézkedések csak felháborodást váltottak ki az emberek körében. Emberek százezrei indultak az utcára, hogy részt vegyenek tüntetéseken. Az ország legnagyobb szakszervezetei és a Munkavállalók Általános Szövetsége, a rendõrség, a tisztviselõk, a katonaság, a bírók, a tûzoltók, a hallgatók - mindegyik elfelejtette korábbi nézeteltéréseit és egyesült egy jelmondattal: "A hatóságok pusztítják el az országot, meg kell állítanunk őket".
