A nyolcvanas évek végén az olasz Sabrina Salerno diszkó-stílusú dalai, valamint az ő képével készített plakátok nagyon népszerűek voltak a Szovjetunióban. Legfontosabb hírét a "Fiúk (Summertime Love)" kompozíciónak tekintik. Ugyanakkor Sabrina karrierje során általában hat stúdióalbumot adott ki.
Az énekes karrierjének kezdete és a siker a Szovjetunióban
Sabrina Salerno 1968-ban született Genfben. 1985 óta aktívan vesz részt szépségversenyen. 1986-ban Sabrina elnyerte a „Miss Liguria” címet (Liguria Olaszország északi részén található terület), amelyet követően meghívtak tévékészülékre - házigazda lett az olasz Canale-ban 5
1987-ben a lány kiadta első albumát - "Sabrina". Az egyik kislemeze - "Fiúk (Summertime Love)" - az énekesnek egyszerűen óriási népszerűséget hozott. Ez a kislemez elérte az első helyet a francia és a svájci listán, az Egyesült Királyságban pedig harmadik helyet tudott elérni. Botrányos, nagyon őszinte zenei videót készítettek a dalra, és mindent, ahol a fő hangsúly a fiatal énekes csodálatos külső adatain volt.
1988-ban a teljes második album megjelent. Ezt Super Sabrina-nak hívták, és a közönség is melegen fogadta. Az albumból több dalt ("All Of Me", "My Chico" és "Like A Yo Yo") forgatták, és ennek eredményeként Sabrina szexuális szimbólumként erősebb hírnevet szerzett.
Ezen túlmenően 1988-ban különleges vendégként szolgált a "Nemzetközi dalfesztiválon Sopotban", amelyet a Szovjetunióban televízióban sugároztak. Sok szovjet néző emlékezett erre az előadásra. Sabrina rövid ruhája és az, hogy általában miként mozog a színpadon - mindez akkori kíváncsiság volt. Az olasz csillag haladéktalanul nagyon híres lett hazánkban - kompozíciókkal rendelkező lemezekre nagy igény volt.
És 1989-ben fellépett a moszkvai olimpián. 50 000 ember vásárolt jegyet erre az előadásra. Ezen túlmenően, nagyrészt Sabrina köszönhetően, az egyenetlenül vágott szegélyű farmer rövidnadrág divatossá vált az akkori szovjet lányok körében.
Sabrina zenei kreativitása 1991-től napjainkig
1991-ben Sabrina egy másik olasz énekes, Joe Squillo együttesen mutatta be a "Siamo donne" dalt. Valójában ez volt az első olasz kompozíciója. Vele együtt Sabrina részt vett a San Remo zenei fesztiválon.
Sabrina harmadik stúdió-audioalbuma, a "Over the Pop" ugyanebben az 1991-ben jelent meg. Itt először maga az énekes kezdett el néhány dal előállítását és írását. Egyértelmű volt, hogy Sabrina vágyakozik arra, hogy elhatárolódjon a nemi bomba képétől. És ez végül nézeteltérésekhez vezetett a kiadó vezetőségével (a Casablanca Recordsról beszélünk). Ennek eredményeként az album promócióját felfüggesztették, és Sabrina négy évre távozott a show-üzletből.
Csak 1995-ben jelentette be újra magát, idén kiadva két új kislemezt - a "Rockawillie" és az "Angel boy". Ezeknek az egyedülállóknak volt némi sikere Olaszországban és Skandináviában (de ezt még nem lehetett összehasonlítani a korábbi dalok sikerével).
1996-ban Sabrina létrehozta saját lemezkiadóját, és kiadta egy teljesen olasz albumát, a "Maschio dove sei" -t. Érdemes megjegyezni, hogy ez az album az énekes és a gitáros Massimo Riva közreműködésének a gyümölcse. És a rajta lévő dalok észrevehetően éretté váltak, mint korábban.
1999-ben Sabrina kiadta ötödik stúdióalbumát, "A virág megtört". De ezt követően az énekes ismét szinte eltűnt a nyilvános térből - nemcsak az éneklést hagyta abba, hanem a tévében is megjelent.
Valójában csak a kétezer második felében fordult vissza Sabrina a koncerttevékenységhez. 2006 novemberében Oroszországban mutatkozott be az "Autoradio" "80-as évek Disco" koncertjén. És ez egyébként önmagában is bizonyíték arra, hogy Sabrina-t a 21. században hazánkban pontosan a perestroika időszakainak tekintik.
Az is ismert, hogy Sabrina 2008 májusában adott koncertet a Párizsi Stadion de France stadionban - ezen a koncerten 45 000 ember vett részt. 2008 őszén a nyolcvanas évek többi csillagjával együtt részt vett az RFM Party 80 turnén, amely számos francia városot fed le.
És 2008-ban kiadta az "Erase / Rewind Official Remix" audioalbumot. Ez az album két lemezből állt, és rajta az énekes új hangzásban gyűjtötte a legjobb slágereit.
Még most is, amikor az énekes már ötvenöt éves, a csillag marad a hazai zene szerelmeseinek, és Oroszországban még mindig sokan szeretnék megnézni előadásait (különösen azok között, akiknek tetszett Sabrina munkája a 80-as években).
A mai koncertek azonban nem a Sabrina fő tevékenysége. Jelenleg éttermi láncot is birtokol, és saját ruházati sorozatát is gyártja.
Sabrina Salerno színésznőként
1986-ban Sabrina a "Áruház" szalagon szerepelt. Első, többé-kevésbé észrevehető szerepe azonban Mikela Sauli volt, aki Nery Parenti rendezte az olasz komédia "Mi mindannyian az olaszok vagyunk testvérek" című filmet.
1996-ban Sabrina debütált a színpadon az "I cavalieri della Tavola Rotonda" ("A kerekasztal összes lovagja") komédiaban. Aztán a végzetes asszonyt, Morgan Le Fay-t játszotta. A közönség Sabrina játékát kedvezően fogadta, ezért 1998-ban ismét megjelenik a színpadon - ezúttal egy "Uomini sull'orlo di una crisi di nervi" ("Emberek ideges romlás szélén") című komédiaműsorban.
1998-ban csatlakozott az alacsony költségvetésű "Jolly Blue" képműsorához, és részt vett a "Három férfi és egy kézműves" című szekcióban, amelyet az Italia 1-en mutattak be.
2001-ben Sabrina ismét kipróbálta színésznő színésznőjét - az egyik szerepet játszotta az "Emozioni" című zenében, amely általában nagyon jó véleményeket kapott az olasz kritikusoktól.
Aztán Sabrina még többször megjelent a moziban. 2004-ben a "Colori" független filmben, 2006-ban a "D film" filmben szerepelt. És nemrégiben, 2019-ben, Sabrina megjelent a "Modalita aereo" ("Repülőgép üzemmód") komédiaban. Be kell vallanunk azonban, hogy kevés ember nézte ezeket a filmeket Olaszországon kívül.
