Szergej Evgenievich Naryshkin az Orosz Föderáció jelenlegi elnökének első csapatának egyik képviselője. Hosszú pályafutással járt. Sikerült kifogástalan hírnevét fenntartania, annak ellenére, hogy az ellenzéki média megpróbálta rágalmazni. Ki ő és honnan? Mi figyelemre méltó életrajzában?
A sajtó politikai és közszereplőinek, például Szergej Evgenievics Naryshkinnek zárt körül mindig sok pletyka és spekuláció zajlik. Az érdeklődők széles köre számára elérhető információk csak a Wikipédia-ról szóló információk és néhány személyes interjú. Szergej Naryshkin nem szeret beszélni magáról, arról, hogy ki is és hol, hogyan alakult ki karrierje, alakult a személyes élete.
Az Orosz Föderáció Külföldi Hírszerző Szolgálatának igazgatója életrajza
Szergej Evgenievics Naryshkin 1953 októberében született a Leningrádi régióban, Vsevolzsszk városában. Szüleivel kapcsolatban nyilvánosan nincs információ. Csak azt tudják, hogy alkalmazottak voltak, de melyik területen ismeretlen.
Egyes médiumokban többször is megjelentek információk, hogy maga Nagy Péter Naryshkin távoli őse volt, ám a tisztviselő tagadta ezeket a spekulációkat. És az a tény, hogy a szovjet korszakban a KGB-ben szolgált, megcáfolja az információkat.
Szergej Evgenievics középiskolai végzettségét művészeti és esztétikai elfogultságú iskolában szerezte. Érettségi után és kitüntetéssel a fiatalember belépett az Ustinov nevű Vsevolzhski Katonai Mechanikai Intézetbe, a Rádiómérnöki Karba. Az oktatási intézmény vezetése dicsérte vezetői képességeit, megbízta az egyetem komszomoli bizottságának titkárságával.
De Naryshkin nem korlátozódott csak erre az intézményre. Nyugodtan mondhatjuk, hogy karrierjének növekedése során oktatást kapott.
Oktatás és karrier Szergej Naryshkina
1978-ban Szergej Evgenievics az Ustinov D. F. nevû BSTU "Voenmekh" diplomájává vált. Dicsõítéssel fejezte be, mint a középiskolát korábban, az akkori "malacka bankjában" már akkor is lenyûgözõ mennyiségû levél és köszönet kapott.
A nem megerősített jelentések szerint Naryshkin karrierjének következő négy évét a Szovjetunió KGB 101. iskolájába tanultak. Szergej Ivanovot és az Orosz Föderáció leendő elnökét, Vlagyimir Putyint ott kiképzték.
1982-ben a leendő politikus a leningrádi műszaki szak rektorává vált. Zárt források szerint az ilyen munkahelyek egyfajta gyakorlatot jelentettek a jövőbeli KGB tisztek számára. 6 év után Naryshkin átkerült a Tudományos és Technológiai Állami Bizottságba. Ahol szakértői feladatokat kaptak. A mindenütt jelenlévő újságírók információt találtak arról, hogy Szergej Evgenievics felsorolt állásainak állítólag csak egy módja arra, hogy fedezzék őt, a Szovjetunió külföldi hírszerzőjének alkalmazottját. Igaz vagy fikció, ez nem biztos.
A következő 4 évben Naryshkin külföldön töltött gazdasági tanácsadót a brüsszeli nagykövetségnél. Onnan való visszatérése után a Leningrád Városháza gazdasági fejlõdési osztályát vezette, majd (1995 és 1197 között) a bankszektorban dolgozott. Ugyanebben az időszakban végzett a Nemzetközi Menedzsment Intézetben.
2004-ben Szergej Evgenievich Naryshkin csatlakozott az Orosz Föderáció elnöki hivatalához. Ő volt az Állami Duma, az Oroszország és Fehéroroszország Parlamenti Közgyűlésének elnöke és mások.
Szergej Naryshkina jövedelme és vagyona
A politikus és a társadalmi aktivista bevételeit az ország jogszabályai szerint kudarc nélkül deklarálja. Jövedelmének átlagos mértéke a 2011 és 2019 közötti időszakban 3–7 millió rubel.
Ki felesége jelenleg dolgozik, ismeretlen, de jövedelmét bejelentették. A terv hivatalos adatai szerint évente 3–5 millió rubelt keres.
A Naryshkin családnak kicsi parasztház tartozik a leningrádi régióban, egy lakás az állam fővárosában, külföldi gyártású autó, nem pedig luxus. Az ingatlan nagy része Szergej Evgenievics feleségének a tulajdonában van.
Naryshkinnek „vagyona” messze van az anyagi tervektől - ezek számos díja. Politikai és társadalmi tevékenységeiért Szergejét olyan kitüntetésekkel jutalmazták, mint Alekszandr Nevszkij rendje, kitüntetés, barátság, "A haza érdeme". Van díjakat az ő piggy bankjában és más államokban - Fehéroroszország, Franciaország, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán.
