Az iszlám a legfiatalabb a világ vallásai közül, amelyek a 7. század elején merültek fel. A történelem során az iszlámban a 7. század közepén bekövetkezett első felbomlás több irányt vetett fel, amelyek között jelentős különbségek vannak.
Az iszlám nem egyetlen vallás. A 7. század második felében A vallási és világi hatalom öröklésével kapcsolatos viták miatt három fő irány merült fel: szunnizmus, harijitizmus és šiizmus.
Sunnism
A szunnizmus a legnagyobb trend az iszlámban, mert a világ minden tájáról a muszlimok csaknem 90% -a szunnita. A Koránt és a Szunnát a dogma forrásának tekintik, Muhammád után mind a négy kalifa igaznak tartja őket. Így a szunnizmus mindig is az Arab kalifátus hivatalos vallása volt, és betartotta a próféta által hirdetett alapelveket.
Nagyon gyakran a szunnákat igazság embereinek hívják, valódi hitüket hirdetve. A hírek a Korán és a Sznana alapján kidolgozták a muszlim jogok kódexét, azaz Saría.
A szunnizmus minden muszlim országban képviselt, kivéve Libanont, Ománt, Bahreint, Irakot, Iránt és Azerbajdzsánt.
Shiism
A 7. század második felének elején felkerül a síizmus, amely arabul pártot vagy csoportot jelent.
A síita tanítások szerint csak Ali és Fatima leszármazottai, akik Mohammad prófétától származnak, jogosultak a kalifa-imám poszt betöltésére. Az imámok tévedhetetlenek minden ügyükben és hitükben. A mártírok kultusa nagyon elterjedt a síiták körében, megtörténik az Ashur fesztivál, amelyet Ali Husszein meggyilkolásának napján ünnepelnek.
A Koránt a Szunnában lévő hadíszok is elismerik, amelynek szerzője a negyedik kalifa Ali és hívei. A síiták saját szent könyveiket készítették - ahbar, beleértve Ali hadíszét.
A Mekka mellett az istentiszteleti helyek között Nejef, Karbala és Mashhad is található. A legtöbb síita Azerbajdzsánban, Irakban, Iránban, Szíriában és Afganisztánban él.
