Thomas Nagel híres amerikai filozófus. A kutató jelentősen hozzájárult az etika és az altruizmus tanulmányozásához. Ezen felül a New York-i Filozófiai és Jogi Egyetemen tanár, oktatási tapasztalata több mint 40 év. Nagel ellenezte a tudatosság kialakulásának neodarwinista nézetét, és határozottan kritizálta a kortársak filozófia egyszerűsített megközelítését.
Korai életrajz
Thomas Nagel 1937. július 4-én született a szerbiai Belgrád városában. Szülei zsidók voltak. A nácik uralkodásának évei alatt Németországból menekültek, és politikai menedéket kerestek. 1939-ben a család New York-ba költözött, ahol fiatal Thomas egész gyermekkorát töltötte.
Az iskola elhagyása után Nagel belépett a Cornell Egyetemen a Filozófiai Karba, és 1958-ban kitüntetéssel végzett. Itt volt az, amikor először megismerte a híres osztrák logikus, Ludwig Wittgenstein filozófiáját, amely nagy hatással volt rá. Ezután Thomas úgy döntött, hogy folytatja tanulmányait az Oxfordi Egyetemen. A tekintélyes Fulbright-ösztöndíjnak köszönhetően teljesen ingyenes oktatást kapott. 1963-ban egy fiatal kutató sikeresen megvédte diplomamunkáját a Harvard Egyetemen, majd filozófiai doktor fokozatot kapott. Ugyanakkor barátságossá vált egy ismert promóterrel, John Rawls-nal, aki később "a huszadik század legfontosabb politikai filozófusa" lett.
1963 és 1966 között Nagel a Kaliforniai Egyetemen és a Princetonban tanított, ahol olyan híres kutatókat tanított, mint Susan Wolf, Shelley Kagan és Samuel Scheffler. A jövőben mindannyian világhírűek és elismertek a tudományos közösség részéről.
Néhány évvel később Thomas az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává, valamint a Brit Akadémia megfelelő tagjává vált. 2006-ban az Amerikai Filozófiai Társaság tiszteletbeli elnökévé választották. Tudományos kutatásáért elnyerte a Rolf Shock díjat és az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli oklevelet.
Karrier növekedés
Nagel 20 éves korában publikálta első filozófiai tanulmányát. Karrierje során több mint száz tudományos cikket írt különböző folyóiratokhoz. Thomas továbbra is őszintén hiszi, hogy lehetetlen megtalálni az egyetlen valódi világképet. Munkáiban azt mondják, hogy rengeteg különféle módszer és módszer létezik a gyakorlati és erkölcsi alapelveink megértésére. Ezenkívül a kutató folyamatosan meggyőzte ellenfeleit, hogy a józan ész csak az emberiség találmánya, mivel a társadalom minden képviselőjének sajátos gondolkodási formája van. "Milyen érzés lenni denevér?" Thomas kifejtette, hogy az objektív tudomány nem képes segíteni az embereket abban, hogy teljes mértékben megismerjék magukat, mivel az önismeret teljes folyamata valójában szubjektív megközelítésen épül.
Ezen felül a filozófus többször is megemlítette, hogy a tudomány szinte semmit sem tud az emberről. Írásaiban azonban folyamatosan megemlíti, hogy a jövőben valószínűsíthető az elme ismerete, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy felismerjék azt, ami mentális és fizikai tulajdonságaik alapját képezi.
Az a vágy, hogy az emberi természet összetett és strukturált rendszerként jelenjen meg, évekig kísérte a racionalistát. Tehát például egy tudományos konferencián kritizálta a fizizmus irányát, amelynek követői azonosították az agy és a tudat funkcióit. Thomas azonban meg volt győződve arról, hogy a tudatosság fő jellemzője a szubjektivitás, ezért egyetlen tudós sem tudja objektív pozíciók segítségével leírni az egyén szellemi munkáját. Egy ilyen nagyszabású tanulmányhoz mindig szükséges az egyéni vonások alapja. Véleménye szerint csak így lehet bizonyítékot szerezni az egyén pszichofiziológiai állapotáról.
Ugyanakkor Thomas Nagel meglehetősen érdekes nézeteket adott az emberi evolúcióról. Úgy vélte, hogy a materialista filozófusok nem tudják megmagyarázni azokat a törvényeket, amelyek alapján a tudat működik. Világainak véleménye szerint az elme mindig kísérte az embert, tehát természetes alkotóeleme. Elméleti megértés alapján Thomas képes volt bebizonyítani, hogy az élet megjelenésének szokásos megközelítése elvesztette relevanciáját. Nagel mindig is azt állította, hogy az élet nem balesetek sorozata, hanem az emberi fejlődés folyamatos folyamata. Véleményét olyan racionális jelentőségű prominensek képviselői osztották meg, mint Michael Behe, Stephen Meyer és David Berlinsky.
