A fogyatékossággal élő személyek olyan külön kategóriába sorolják azokat a polgárokat, akik nehéz élethelyzetbe kerültek, és amelyek önmagukban nem képesek megbirkózni. Társadalmi alkalmazkodásuk az állami segítség ellenére nehéz folyamat.
Az állam vállalja, hogy anyagi segítséget nyújt e személyek e kategóriája számára, valamint megteremti a feltételeket a fogyatékkal élők teljes életéhez. A fogyatékkal élők életének támogatásában különleges szerepet játszanak a szociális védelmi intézmények, mint a társadalom szociális szférája. Szolgáltatásokat nyújtanak, beleértve az elsődleges fogyasztói szolgáltatásokat, az orvosi segítséget, a jogi tanácsadást és az egyik legfontosabb pszichológiai támogatást.
A fogyatékkal élők minden nap sok problémával szembesülnek, amelyeket rendkívül nehéz megoldani számukra egyedül. Az egyik központi nehézség a magány. A rokonok, barátok, rokonok támogatása nélkül számukra nehéz belső pozitív hozzáállást kialakítani annak érdekében, hogy fejleszthessék a személyes rehabilitációs potenciált a társadalomban és az új életkörülményekhez való alkalmazkodást. A fogyatékossággal élő személyek segítségével a szociális munkás mindig készen áll arra, hogy felfedje lehetőségeit, amelynek köszönhetően képes alkalmazkodni, felfedni magát. De a fogyatékossággal élő embereket gyakran bezárják az emberektől, és megteremtik a saját belső világukat, az úgynevezett karafát, ezáltal megtagadva a segítségnyújtást nemcsak a szociális szolgálatoktól, hanem a rokonoktól is.
A fogyatékkal élők társadalmi alkalmazkodása meglehetősen fárasztó folyamat. Noha ez a kategória anyagi és társadalmi támogatást kap az államtól társadalmi csomag formájában, ez a támogatásnak csak egy aspektusa. Ha nem pusztítja el az őket körülvevő akadályokat, akkor ez a segítség teljesen felületes lesz.
A fogyatékkal élők életének fő pszichológiai akadálya mások félreértése. Rendszerint arra törekszenek, hogy visszatérjenek a múltbeli életbe, célja a rehabilitáció, de szembesülnek azzal a ténnyel, hogy velük szembeni hozzáállásuk drámaian megváltozik. A körülöttük lévő emberek már nem tekintik olyan teljes értékű embereknek, akik képesek a társadalom érdekében termelékenyen dolgozni. Érdemes megemlíteni az állam azon intézkedéseit, amelyek a fogyatékkal élők munkahelyeit idézik, lehetőséget adva számukra a munkaviszonyra való visszatérésre és a szükséges érzés biztosítására.
Befogadó oktatási programot hajtanak végre a fogyatékossággal élő gyermekek számára. Ez lehetővé teszi a fogyatékossággal élő hallgatók számára, hogy patológiák nélkül egyenértékű képzésben részesüljenek. Ez azonban gyakran nehézségeket okoz az épületek és a helyiségek műszaki felszerelésével kapcsolatban a fogyatékossággal élő gyermekek teljes mozgása érdekében.
