Az ókori Görögország a színházi művészet szülőhelye. A színházi épületeket először kezdték építeni, megjelentek az első drámai műfajok, és kialakult a színdarab klasszikus formája. Az első színészek Görögországban jelentkeztek. A jelmezek és a maszkok fontos szerepet játszottak előadásuk sikerében.
Az ókori Görögország színházának eredete és sajátosságai
A színház eredete Dionüszosz kultuszához kapcsolódik, amelyet eredetileg a természeti erőerők istenének tartottak, majd a bor és a borkészítés istenévé vált. Éppen ebben a minőségben volt Dionüszosz különösen kedves az ókori görögök szívére. Az év során a Dionüszosznak szentelt több ünnep ünnepelt Görögországban. A legerősebb és legcsodálatosabb közülük a Nagy Dionysius volt, amelyet egész héten ünnepeltek. Az ünnep csúcspontja a színházi előadások voltak, amelyek drámai versenyek formájában zajlottak a tragédiák és a vígjátékok szerzői között.
Három tragikus költő vett részt a versenyen. Mindegyik a megkülönböztetett athéni közvéleménynek bemutatta a tragédiákat, amelyek három trilógiát alkottak, és egy szatíra drámát. A verseny három napig tartott, és mindegyikben a szerzők egyik művei játszottak. Este felé egy komédia is bemutatásra került a versenyen.
Az elsőként a költő és a színésznő, Fespid neve ismerte munkáiban az egyetlen szerepet játszó szerepet. Thespid tragédiái színészi részből álltak, váltakozva kórusdalokkal. A klasszikus tragédia nagy alkotója, Aeschylus bemutatta a második színészt, fiatalabb kortárs Sophocles bemutatta a második színészt. Így az ókori görög színtéren a szereplők maximális száma nem haladta meg a három főt. De mivel minden drámai műben sokkal több szereplő volt, minden színésznek több szerepet kellett játszania. A színészek csak férfiak lehetnek, női szerepeket is elvégeztek. Bármely színésznek nemcsak a költői szöveget mesterkedően szavalja, hanem vokális és koreográfiai képességeivel is.
