A modern ember nagyon aggódik az életminőség javítása miatt. De ez a szempont nemcsak a társadalomban való maximális alkalmazkodástól, hanem attól is függ, hogy miként érzékeljük önmagát a külvilág nehéz helyzetében. Ezért fontos megfigyelni a belső világ harmóniáját azokkal a szabályokkal és attitűdökkel, amelyeket egy kollektív társadalmi döntés fejlesztett ki.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az emberi élet minősége a külső és belső világ érzékelésének olyan aspektusától függ, mint a valóság, a virtualitás és az álmok (alvásos állapotban lévő élet). Valójában ahhoz, hogy elérjük a boldogság állapotát, mindenkinek rendkívül sajátos és egyedi életprioritásokra van szüksége, amelyekben az (egyéni) pszichológiai kényelmére irányuló beállítások maximális hatékonysággal működnek. Vagyis az ember boldogság állapota az élet prioritásainak egyedi elképzeléseivel társul, amelyek elérésekor a teljes elégedettség tulajdonosává válik, kiküszöbölve minden ideges feszültséget és elégedetlenséget.
valóság
A külvilágot mindenki érzékeli sajátos karakterével. Az a szokás, hogy az embert kollektív lénynek tekintik, és ezért a valóság érzékelésének hagyományos szabályai teljesen nyilvánvaló törvényekkel és meghatározásokkal rendelkeznek a társadalom minden képviselőjére. Ennek oka elsősorban az a tény, hogy a meghozott döntések sokaságából mindenki kénytelen volt pontosan azokat a döntéseket hozni, amelyek a kollektív érdekre összpontosítanak, nem pedig a saját vágyaikra. Ebben az összefüggésben az altruizmust helyezik a kollektív prioritások dobogóra, megsemmisítve az egyéni egoizmust.
Így a valós világ a társadalmi struktúra szintjén a kollektív oktatás biztonságos egyensúlyának megteremtésére összpontosít, amely biztosítja sok ember kölcsönös interakciójának rendezett állapotának megteremtését. Más szavakkal: az egyének prioritásainak önző káoszát a köz- (kollektív) oktatásban olyan kapcsolati formává alakítják át, ahol az egyedi döntések figyelembe veszik a legfontosabb hasznosságot, mondjuk "a társadalom minden tagja számára".
A "kollektív haszon" szabályai a "rend" fogalmával összhangban a legközelebb állnak az élettelen világhoz és a szerves élet egyéb formáinak. E tekintetben érdekes a tudatos működés logikus elvét a valóságon vetíteni, amely szerint az univerzum egész jogalkotási kezdeményezésének paradoxonjai csak „árnyék zónának” tekinthetők, és nem tartoznak az emberi megértés hatálya alá.
Vagyis a paradoxonok akadályozzák az univerzum törvényeinek fokozatos észlelését, annak ellenére, hogy a tudatlan érvelés rendszeresen megpróbálja a társadalmat az irracionalitás tudatosságának útjára és a természetfeletti bizonyos koncepciójára hajolni, amelyet állítólag az anyagi világ összekapcsolódásainak logikátlan (illegális vagy irracionális) megnyilvánulásai jellemeznek. Kiderül, hogy a paradoxonok teszik a kollektív gondolkodásmódot a valóság egészének sokféleségében, ideértve azokat a területeket is, amelyek túlmutatnak a megfelelő észlelésen.
Összegzés: A való világ életformája a kölcsönös interakció és a paradoxonok egyensúlyán alapuló kollektív elmeen alapul.
virtualitás
A virtuális világnak más-más, úgynevezett „bemerülési mélysége” mind az extroverták (realisták), mind az introverták (virtualitások) jellemzői. Az ember belső szervezete jelenti a szinkronizációt a külvilággal. Valójában az egyes egyének pszichológiai adaptációja nélkül a környező valóság körülményei nélkül lehetetlen egyensúlyt teremteni az egész társadalomban. Ez a szabály vonatkozik az univerzum bármilyen anyagi felépítésére. Ezért egyértelmű, hogy a virtualitás lehetővé teszi többszörös "légzsák" létrehozását a társadalomban.
Ezenkívül a virtuális világok sokfélesége (a tudatos funkció hordozóinak száma alapján) lehetővé teszi számunkra, hogy multiverszt alkossunk annak minden megnyilvánulásában. Minden ember, alkalmazkodva a külvilághoz, kialakítja saját világegyetem spekulatív felépítését, amelyben a negatív aspektus és a cél elérésének lehetetlensége teljesen hiányzik.
Ezért a virtuális világot nem jellemzik paradoxonok jelenléte, és ennek a "feltételes" konstrukciónak az egész jogalkotási kezdeményezése azon az elveken alapszik, amelyek az egyes alkotók számára leginkább elfogadhatók. Ebben a dimenzióban, amint mondják, „a lehetetlen válik lehetségedre”, mivel a mentális konstrukciók kölcsönhatásának szabályait a valós világ törvényei egészítik ki, amelyek az adott tudatos funkció hordozójának logikája szerint biztosíthatják a feladatok elérését.
Összegzés: a virtuális világ életformája az emberi belső világ egyedi (egyedi) vonásain alapszik, és kizárja a paradoxonok jelenlétét.
ábrándozás
A valós és a virtuális világon kívül a tudatos funkciók hordozói jelentős időt töltnek alvás állapotban az életük során. Az agyi aktivitás ezt a fiziológiai módját olyan tudatos működési állapot jellemzi, amikor az agykéregben lévő információ, amely ébren keresztül nyerhető idegi kapcsolatok kialakulása miatt, átalakul (tömörített vagy kompakt formában kódolva) az agy mélyebb részeiben (memóriasejtek) történő tárolásra.
Egyrészt az ember alvásállapotban levő tudatossága öntudatlan, másrészt az információmezők a releváns információk átalakulása során találkozhatnak azzal az érzelmi háttérrel, amelynek hullámenergia-paraméterei is vannak, amely pszichológiai feszültségként alakult ki. Más szavakkal, az összes olyan érzés, aggodalom és tapasztalat, amely a valóságban az egyén előtt álló bármilyen probléma megoldásával jár, az agy normál munkavégzésén alapul, alvás állapotban, ami álmokhoz vezet.
Tehát az álmok természetéből fakadóan az alvás állapotában a tudatos funkció melléktermékei. Ebben a tekintetben az álmok különféle értelmezőinek tevékenysége érthetetlenné válik, mivel természetüknél fogva az álmok tudatosság logikai töredékei, amelyeknek nincs értelme. Az értelmezés során felmerült esetleges egybeeséseket csak a forrásinformáció hatékony elemzésének eredményeként kell figyelembe venni.
Meg kell érteni, hogy az álmok beépítették a tudatos funkció munkájának kvalitatív tulajdonságait kölcsönhatásba, mind a külvilággal, mind a belsővel. Például egy álomban egy tudatos funkció működése kizárja a paradoxonok jelenlétét, ami jellemző a virtualitásra, de ez függ a valós világ törvényeitől is az interakció kollektív formáinak kialakulása szempontjából az univerzum jogalkotási kezdeményezése alapján.
Összegzés: egy álomállapotban élő személy életformája olyan kollektív elmeen alapul, amely kizárja a paradoxonokat.
