Szergej Donatovics Dovlatov élete, kreatív kutatás során, nagyon rövid volt. 1990-ben, 48 éves korában halt meg. Szergej Dovlatov az egyik legelterjedtebb kortárs orosz író az egész világon. Művei saját életrajzának tényein alapulnak, átadja a 60-as évek hozzáállását és életmódját, írja a szovjet valóság abszurditásáról és az emigránsok életéről Amerikában.
Az író rövid életrajza
Dovlatov 1941. szeptember 3-án született Ufa városában, ahol családját a második világháború elején evakuálták. Anyja etnikailag örmény volt, apja zsidó volt, szülei a háború előtti Leningrád kreatív értelmiségéhez tartoztak (édesanyja színésznőként dolgozott, apja rendező). 1944-ben a család visszatért az északi fővárosba.
Egész életében Dovlatov olyan szakmát próbált megtalálni, amely hivatása lehet. Életének nagy részét Leningrádban töltötte. Itt a Leningrádi Állami Egyetemen tanult, a Filológia Kar finn tanszékén, de kiűzték. Ezután az írót katonai szolgálatra hívták fel, amelyre a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság északi részén, majd Leningrád közelében lévő kényszermunka-táborok rendszerében került sor. Ez a világ megmutatta az írónak az élet másik oldalát, amelyet később a Zóna című regényében mutatott be.
Demobilizáció után Szergej belépett az újságírás karába. A fiatalember egyesítette tanulmányait egy újságban levelezőként végzett munkával. Ebben az időszakban elkezdi írni első történeteit. Dovlatov belépett a lengyelországi "Állampolgárok" írócsoportba, és egy ideje Vera Panova író személyes titkárán dolgozott. Gazdag tapasztalatait a "Kompromisszum" és a "Tartalék" ("Puskin-hegység") műveiben írta le.
A Szovjetunióban tett könyveinek kiadására tett számos kísérletéből azonban semmi sem jött. Az író ellenfelei nem tudtak megbocsátani minden érzelmével szembeni erős érzéseit, ami az élet abszurd volt. Karakterei sok szempontból furcsa, de személyiségük volt. Az író nem nézett rájuk, inkább úgy tűnik, hogy figyeli őket, elkerülve minden kategorikus következtetést. Művei tele voltak humorral, iróniával, szeretettel és együttérzéssel.
