A felekezet a latin konfirciótól imádatot jelent. Általában a "felekezet" kifejezést valamely irányra alkalmazzák egy adott vallás keretében. A vallások és felekezetek kölcsönhatása vallásközi kapcsolatokat alkot.
A vallásközi kapcsolatok jelentősége a társadalomban
A vallásközi kapcsolatok a vallások (trendek) és a fő világvallások híveinek közösségei közötti kapcsolatok. A társadalomban a felekezeteket ideológia, papság, hívõ csoportok, valamint velük szimpátizáló emberek képviselik.
Az emberek vallási hovatartozása a múltban fontos tényező volt a társadalmi életben, és így marad a modern világban is. A vallások és etnikai csoportok sokfélesége által jellemzett közösségek stabilitása a vallások közötti kapcsolatoktól függ. A vallások közötti egyetértés szükséges feltétele a béke fenntartásának és nagyon kényelmes létüknek. Valójában a konfrontáció során az egyik vallás gyakran uralja az országot, és a többi számára nem kívánatos az állami támogatás.
Az etnikai csoportok közötti ellentmondások befolyásolják a vallások közötti kapcsolatokat, és fordítva. Ez néha konfliktusokhoz vezethet.
A különböző vallások békés egymás mellett élése és a hívõnek tartó társadalmi csoportok hozzájárulása két fontos tényezõ a sikeres interakcióhoz. Valójában a vallások és vallások általában meglehetősen autonóm és önellátóak, tehát a közvetlen interakció nem szükséges. A hivatalosan kifejezett hozzájárulás az állam és a társadalom szempontjából.
A többnemzetiségű országokban gyakran azonosítják etnikai és vallási hovatartozásukat a lakosság körében. Ennek oka az, hogy általában az emberek „örökölnek” szüleik vallásának és hagyományainak. Az iszlám uralkodik az ázsiai országokban, és az statisztikai adatok szerint az oroszul beszélõ hívõk többsége ortodox keresztényeknek tartják magukat. Ennek oka az, hogy a történelem során a vallások terjedtek bizonyos területeken, és a geopolitika szerepet játszott itt. Gyakran ezt vagy azt a vallást, a felekezetet részesítik előnyben állami szinten, még akkor is, ha világinak tekintik.
A békés és stabil vallásközi kapcsolatok fenntartása érdekében az állam igyekszik elismerni az egyes felekezetek autonómiáját, és egységes jogi teret teremt számukra.
